Hiszti, mit tegyek? Férjem már 48.

28 éve vagyunk együtt, minden rendben lenne, de baromi hisztis. Kb havonta rájön.

Eljétől ilyen volt, így ismertem meg....próbáltam visszakiabálni, békíteni, figyelmen kívül hagyni, babusgatni, rácsapni az ajtót oylankor, amit megtehettem, megpróbáltam.

Ma leginkább kivonulok, és figyelmen kívül hagyom, de azért fáj, és tüske ott marad.

Apró-cseprő hülyeségeken borul a bili álalában, pl kifogyott a fogkrém. :-)A miért nem pótoltam- tól a jó öreganyámig visszamenőleg felsorol olyankor mindneféle sérelmet, mindenbe beleköt, tisztára mint egy mensis tyúk.

És aztán jól "megbosszulja", most akkor nem eszik vacsorát, nem jön el velünk a megbeszélt programra, stb.

Volt, hogy két hétig nem szólt hozzám, akkor nagyon megzakkantam.

Eleve nem bírom az igazságtalanságot.

Később mindig elmondtam neki, hogy ez milyen fájó, de elvicceli, nem kell komolyan venni.

A gyerekekkel is ilyen, ha rájön a bolondóra, komoly nélkül beléjük köt, ordít, lehülyézi, stb.

Öt perc múlva meg röhög, és viccel, kedveskedik. Teljesen kiszámíthatatlan.

Lányunk pici kora óta sírva rohan hozzám ilyenkor, mindig megvédtem, ma is, (mindhárom gyereket) a tombolásaitól, amennyire tudtam.

A duplacsavar, hogy a lányom ma, kamaszként pont olyan lett, mint az apja. Igaz, ritkábban, de ha rájöna hoppáré, úgy viselkedik. És kivel? Persze, hogy főleg velem.

Mit lehet tenni?

(lányom valószínűleg kinövi)