Autistaként lehet majd családom? Szeretnék is, meg nem is.

22 éves autista lány vagyok. Volt már 2 barátom, de egyikbe se voltam olyan hű de szerelmes, pár hónap után szakítottunk is. Most ott tartok, hogy van egy diplomám, van állásom, és egyre gyakrabban eszembe jut, hogy mások ilyenkor már gyűrűvel az ujjukon mászkálnak és az esküvőt szervezik, én meg még sehol se vagyok... Viszont akármennyit is álmodozok arról, hogy majd elvesznek engem is feleségül, ha ismerkedni kell fiúkkal, akkor valahogy elmegy a kedvem az egésztől.

Másrészt meg nem igazán bírok együtt élni más emberekkel, ez kiderült, amikor kolis voltam. Pedig barátnőimmel laktam együtt, nem is idegenekkel. A saját családommal is csak úgy jövök ki jól, ha bent vagyok a szobámban, csinálom a dolgom, ők pedig nem háborgatják az én saját kis világomat. Lehetek így valaha boldog? Lesz valaha is családom, vagy ne is álmodjak róla?