Mit tegyek? Apám gyűlöl engem, meg az egész világot.

Azt hogy azt hiszed szemét vagy, szerintem csak beléd beszélte, hisz egy aljas ember nem félti a tesóit, anyukáját!

Alaposan sakkban tart..Az én apám ugyan nem vert, csak lelki terrorban nevelt a tiedhez hasonlóan (én ember sem vagyok a szemében) és én is elszabadultam 16 évesen, a végén hetekre leléptem.. Azt gondolom, te csak ki akartál törni, nem pedig rossz voltál, ahogy én is.Én sem tudom hasonló okokból megszakítani vele a kapcsolatot, pedig be kell látnom ez lenne a legjobb megoldás NEKED IS!

Tesóidnak segíthetsz te is távolról, de a szülökkel ne beszélj!Neked is egy életed van és ha tudod tedd rendbe egy ilyen gyermekkor után, add meg az esélyt magadnak a boldogságra!

Van olyan hogy az embernek egyszer kisiklik az élete aztán nem tud ebből sehogy kitörni és olyan lesz mint faterod. Talán rá kén jönni, hogy nála hol csúsztak el a dolgok. Persze el is lehet költözni, csak az nem megoldás. Meg szerintem az is benne van a pakliban hogy kicsit túlreagálod a dolgokat.

Én apám és anyám is útál. Többször kimondják. Öcsémnek is mondják párszor. Nagyszüleimnek is feltűnik, hogy mindig mindenért én vagyok a hibás, meg hogy már semmihez nincs kedvem. Eddig 180 cm voltam, 85 kg körül. Mostanába ki se megyek, szinte csak fekszem és gépezek, és mégis fogytam, 80kg alatt vagyok. Nem tudok beszélgetni senkivel, pedig vágynék r, hogy tudjak. De nem tudok kérdezni, se rokontól, se idegentől. Nincs kedvem élni. Többször összepakoltam már, hogy világgá megyek, de nem tudok hova. Nagyszüleimhez mehetnék, de nincs kedvem, pedig nagyon szeretem őket, de anyámék mindig csak cirkuszolnak. Néha már legszivesebben öngyilkos lennék. Nem tudom kibeszélni magam, nincs életem, itthon vagyok, ha jön haver, ismerős, akkor is csak inkább lejáratnak, csicskáztatnak, ha valamit nyitódnék, megszólnak. Már eljutottam odáig, hogy egy rokontól mertem kérdezni, kérni, és akkor is odavágták, hogy még megtanulok beszélni. Apámtól mai napig félek, pedig megbírnék vele, lelki terror mindennapos, anyámtól nem félek, ő csak akkor veszélyes, ha behü.lyül, mert akkor mindegy mi van nála, mindent képes hozzámvágni. Fogó, seprű, léc, stb. Apám meg inkább csak szavakban piszkál, de néha jár a keze is, bár a multkor már egy ismerős mondta neki, hogy vigyázzon velem, mert simán megvédem már magam, azóta lejjebbadott. Mások előtt játsza a mintaapát, de kb mindenkit kibeszél a háta mögött. És tényleg mindenkit! Nincs olyan, akit nem! A szemébe meg mindenkinek játsza a jópofit. Egy rokona van, akivel nagyon jóba vannak. A többivel szinte csak köszönő viszonyba. Gyerekkorába is ilyen volt, akkor se szerette senki. Csak amolyan nagy vagány lett, akkor lettek barátai. Persze mindig panaszkodik, de ő mikor engedné meg nekem, hogy az új, pár éves kocsit átalakítsam? Megfúrjam a hengert meg ilyenek, hogy jobb hangja legyen, stb. De neki milyen rossz volt meg így meg úgy. A kocsit teljesen átalakította, megfúrkálta, kipufogót csereberétl, kormányt cserélt, aztán persze megunta, és úgyhagyta. El volt egy kicsit engedve, és ő úgy gondolja, neki milyen rossz volt, meg hogy nekünk jobbat akar, azért csinálja ezt. Elegem van belőle.