Mit tehetnék? Öntenétek belém egy kis lelket?

Anyu messze, apád?

Lehet hogy a hormonok is közre jatszanak az erzelmeidben. Tedd fel ezt a kerdest a terhesseg kategoriaban. Talan a többi kismama jobban at tudja erezni a hejzetedet.

szia. Én 8 hetes terhes vagyok. Kb. 10 éve szeretnék egy második gyereket. Csak éppen párom nem volt sokáig. 4 éve úgy éreztem rátaláltam a nagy Ő-re, hihetetlenül boldog lehetnék most, csak halálra aggódom magam a pénzen, a "mi lesz"-eken, azon, hogy anyósom hogy fog ránktelepedni, hogy hogy fogok visszamenni dolgozni, (pedig még a munkahelyemen nem is tudják. Szóval totál el vagyok bizonytalanodva, hogy nem egy nagy baromságot csinálok-e, és én is látom magam előtt, hogy egyedül fogok maradni minden problémával. Egy pici gyerekkel a hátam mögött -mondjuk nekem erősen "belejátszik" ebbe az, hogy a lányomat egyedül kellett felnevelnem a kezdetektől. Így utólag azt mondom nem volt mit aggódnom akkor, mert megoldotta az élet a munkahely kérdést is mert dolgozni akartam 22 évesen nagyon. Párom is lett, barátaim is lettek újak, csak nagyon kellett vágyni rá, és sikerült. Szóval szépen elevickéltem az élet tengerén, és most azt érzem, hogy mindezt a kukába fogom dobni újra. De ekkor eszembe jut, hogy a gyerekemet a karomba tarthatom majd egyszer, és az mindent feledtetni fog, csak most képtelen vagyok erre koncentrálni. A gyerek megszületése hihetetlen életerőt ad, mert ő csak ránk számíthat, kinek kellen felnevelnie, ha nem annak aki a világra hozta? A gyerek születése után már nem annyira saját magam védelmére vágytam, hanem arra, hogy megoldjam a problémákat. Már nem sajnáltam magamat annyira mert arra már nem is igazán maradt energiám, sokkal fontosabb cél lebegett a szemem előtt, a gyerekem élete, amiért felelősséggel tartozom. Ez csak megoldások keresésére fog majd sarkallni, és felelős döntésekre. Nem könnyű feladat, de okosan a szépségét megtalálja az ember, rengeteg tartást ad, ami nem attól fog függeni mennyi pénzed van.