Van még ebben a helyzetben valaki? Sikerült valahogyan javítani a dolgon? (egyetem, barátok nélkül stb. )

Szinte mintha csak magamról olvastam volna, néhány apró különséggel. :) Egy korábbi kérdésben, 1-2 órája le is írtam a helyzetem.

Egyetemre járok, 50km-re a lakóhelyemtől, bejárós vagyok, így nekem sincsenek rendes barátaim. Nemrég kezdtem pedig külföldön dolgozni, ahol szintén nehezen illeszkedek be, egyrészt a nyelv miatt, másrészt, mert a 8 órából 1-2 percem van naponta, amiben talán pár szót tudok váltani, azt is általában magyarokkal váltom. Ősztől pedig szintén külföldre fogok egyetemre járni, az itthoni mellett, de ott is bejárós leszek a méregdrága koliárak miatt, így ahhoz sem fűznek túlzott remények, előre látom kb ott mi lesz. :(

Bár barátom nekem van, de eléggé kezd ellaposodni a kapcsolatunk, ami szintén rányomja a bélyegét a hangulatomra és az önbizalmamra is.

Egyszerűen nem tudom, hogy érhetnék el javulást, hisz én mindenkivel kedves, barátságos vagyok. Sokszor még kezdeményező is.

Szerintem meg inkább a személyiségetekről függ az egész, jobban kéne nyitni és akkor könnyebb lenne...

Nekem sok barátom volt a középiskola alatt, aztán a főiskola alatt ezek a barátságok szétszéledtek. Én is bejárós lettem, emiatt nem tudok bulikban, közös sörözésekben részt venni, viszont napközben mindig akad 1-1 csoporttárs, akivel szimpatizálunk egymással tudunk közösen lógni. Nem barátok ők, mert nem csinálunk programot és nem is nagyon keressük egymást a sulin kívül, de havernak, kedves ismerősnek mondhatók. A középiskolai társaságom nekem is szétszéledt, de havi szinten azért szoktuk keresni egymást és elmegyünk a régi barátokkal, meginni valamit. Igazából őket is már csak havernak tekintem, mivel csak havi szinten beszélünk. Egy lány maradt, akivel mindennap szoktunk beszélni, ő barát, viszont találkozni vele se tudok túl gyakran. Én is dolgozom a suli mellett, nekem sikerült a kollégákkal elfogadható kapcsolatot kialakítani, nem barátok, de azért jóban vagyunk. Egyébként valószinű a személyiségem miatt, hogy nyitottabb vagyok, nekem a pasizás soha nem okozott gondott, mindig volt olyan, aki ismerkedni akart volna velem. És nevetni fogsz, de nekem sincs különösebben hobbim, amivel érdekesnek találnának. Vagyis nekem a szakom meg ahhoz kapcsolódóan a munkám a hobbim, más nem igazán... (szeretek filmet nézni meg ilyenek, de nem a mindenem), nem vagyok karrierista, de szeretem amit csinálok. A férfiak akikkel megismerkedtem soha nem mondták ezt problémának, ugyanolyan mintha olvasni vagy filmezni szeretnék. A lényeg, hogy legyen valami ami fontos neked akár egy kicsit is, és biztos vagyok benne, hogy van ilyen az életedben.

Első vagyok, én is valahogy így vagyok vele, ahogy az utolsó leírta. Sokat mosolygok és igazából nem nagyon vannak haragosaim, mindenkivel elvagyok. Ez nekem mégsem ugyanaz, mint egy jó barát és ezt midig akkor veszem észre, amikor valami baj van és másnak nem tudom kisírni magamat, csak is a páromnak. Néha jól esne, ha lenne egy barátnőm, akivel felhívhatnánk egymást az éjszaka közepén is, akivel számíthatunk egymásra. Nekem ez hiányzik leginkább az életemből! :(

Bács-Kiskun megyében élek/tanulok amúgy.