Volt már olyan érzésetek hogy nemtartoztok sehova? :o

Egy napon amikor papámmal jöttünk haza komárombol elmondta a véleményét az anyámrol..

És igencsak úgyéreztem hogy igaza van.

Anyám egy olyan személyiség aki nem éppen vérremenő harcot vív a munkáért.. de viszon nem is hadja ki az alkalmat ha adódik.

kb 20évet a zoltek-be dolgozott (anno 'viszkoza')

így mikor elvesztette az állását igen csak nemtudta hogyan tovább..

Mikor költöztünk akkor is össze-vissza gondolkodott..

papám elmondta hogy ő sehol sem képes jólérezni magát így mindig megy a saját feje után.. és hogy vszínüleg ebböl örököltem is..

Én úgygondolom hogy papámnak igaza van..

mert otthon nem nagyon érzem jól magam..

barátaim is csak mint osztálytársak és mint netes haverok, leányok..

Egyre inkább kezdem azt érezni hogy bárhova megyek nem érzem jol magam.. pl fürdőbe, strandra, vagy nyaralni..

bárhvá mentem az idők elteltével egyre kevésbé éreztem jol magam.

Már csak valakivel tudnám jolérezni magam.. de mésgincs senkim..

Sokat szekáltak anno igy már eléggé bizalmatlan vok mindenki felé.

csak a számítógépes játékok és a kommunikációs progik maradtak..:S

egyre kevesebb az önbizalmam mikor látom hogy valami nemsikerül.

Csak a család van nekem de néha úgy érzem ők sincsenek,

papámhoz mindig szívesen fordulok de attol tartok ha vele történik valami azt nemheverem ki.

egyszerüen nemtudom mit tegyek

valami ötlet?,vélemény,? vagy valami egyéb?:S