Hogyan lehet feldolgozni egy édesapa elvesztését?

Nem egyszerűen, de lehet.

Mivel a gyásznak már régen fel kellett volna benned dolgozódnia - rendes körülmények között- , ezért azt mondom, hogy most már csak egy jól képzett pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus tud neked segíteni ebben.

Elég szomorú, hogy az édesanyád eltabusította a gyászt, ezzel megrekesztette a normális gyászfolyamatot (azzal tabusította el, hogy nem beszélt róla, és nem engedett beszélni róla). Rengeteget ártott neked, a testvérednek és önmagának is. Nektek a legtöbbet.

Ha családterápiát nem vállal a tesóddal együtt és veled, akkor menj el egyedül egy szakemberhez.

Szerintem nem lehet.

Én 12 voltam és hamar fel kellett nőnöm. Én sem tudtam senkivel beszélni erről mert ugyanez volt nálunk is, bár nekem 2 kisebb tesóm van akik nem annyira emlékeznek rá mert csak 3-6 évesek voltak. Most 22 vagyok de még mindig hiányzik főleg hogy mindig vele csináltam mindent és hirtelen halt meg, tehát időm se volt felkészülni.

De hát ez van... talán így jobb nekik. Azért remélem egyszer még találkozhatunk velük :)

2. Lehet. Mindnet lehet, csak akarni kell. Aki viszont nem akarja feldolgozni a gyászt, annak mindig kényelmes azt mondnani, hogy nem lehet.

Hogy fájdalmas? Természetesen az. Utána viszont tiéd az Élet. :)

Annak kell felfogni ami, tragédia, amin nem lehet segíteni. Az én véleményem az, hogy az a nem normális ember, aki az ilyen eseményeken könnyen túl teszi magát. Még állatban is van olyan ami élete végéig szomorkodik, ha elveszti párját.

Én mindig úgy voltam vele,hogy ha kicsit összetöri magát az ember, elveszti munkáját, évek munkájával megkeresett vagyonát ... azon még túl lehet lendülni, egy halál azonban megváltoztathatatlan.

Szerintem az egészséges hogyha erre gondolsz, mély szomorúságot érzel. Ebben a korban személyiség fejlődés szempontjából is lényeges lenne egy példaként követhető apa. Viszont ha teljes életet élsz, akkor nem fog mindig e körül forogni a gondolatot. És amikor feleséged és gyerekeid lesznek, akkor ők kerülnek a fontossági lista első helyére.

Kérdező: 16 évesen egyre erősebben hiányzik az édesapád. Ez természetes, hiszen elindult a kamaszkor, a leválás a szülőkről. Amíg van egy mumifikált, idealizált, piedesztálra tett Halott Apa, addig soha nem fogsz eljutni addig, hogy elfogadj egy hús-vér férfit a társadul, tehát ez a leválás ellen hat; valamint az általánosságban vett Teljesítmény (iskola, munkahely stb.) lehetősége csorbulhat, mert neked nem lehet egy Halott Apának bizonyítani, sem teljesíteni. Az ő helyét elfoglalta anyukád. Anyának teljesíteni pedig egyenlő a nárcizmussal. Ezért is írtam tegnap a szakmebert, mint problémamegoldási módot.

Utolsó: tévedsz. Mindent fel lehet, és fel is kell dolgozni magunkban, különben görcsöket, csomókat képez a lélekben a betokozódott fájdalom. Ami sajnos elkezdeni egy idő után a maga életét élni, és esetleg 25 év múlva egy betegség formájában meg is jelenik a felszínen. És addig is nagyon sok egyéb kárt tud okozni.

Mindent fel lehet dolgozni - ez egyedül a személy akaratán, tűrőképességén múlik, a másik oldalról pedig a szakember ügyességén és pszichés erején.

Nekem két éve halt meg apám, túltettem magam rajta, úgy élek, mint annak előtte. Persze, néha belém nyilall az, hogy nincs itt, de sokmindent nem lehet tenni. Ha nagyon úgy érzem, átadom magam a gyásznak, de az is csak egyszer volt. Utána minden megy tovább, egyedül az zavar, hogy itthon halt meg, az ágyán feküdt holtan 2 óra hosszáig, anyával a teste mellett kerestük a papírjait, amíg el nem vitték. Akkor a sokk miatt szinte tudomást se vettünk róla, de ez a mai napig egy igen rossz élmény...

24/N