Az ok nélküli rosszkedv nem normális?
válasza:Ha gyerekkori sérelmek kellenek hozzá, akkor abból szerintem mindenkinek akad - kinek több, kinek kevesebb. Ha ezt nézzük, teljesen normális dolog, hisz nagyjából mindenkit érint.
Én szoktam rosszkedvű lenni, pedig olyankor készítek egy leltárt: egészséges vagyok, nem bántanak, jól megvagyok a párommal, stb, nem lehet okom a panaszra. Mégis van, találok. Én egyszerűen úgy működik, hogy gyűlik-gyűlik a feszültség, és egyszer csak egy apróság elég ahhoz, hogy letargiába essek. (Az 'ok' is relatív, mi számít annak?)
Ez egy időszakos, hullámzó dolog, vannak jó és kevésbé jó időszakaim, nem feltétlenül a külső tényezők befolyásolják. Nem lehet állandóan boldognak lenni, egyszerűen kimerül a szervezet, a lélek. Ugyanígy a szomorúságtól is. Míg megvan ez a periodikus jókedv-rosszkedv változás, addig szerintem az ember egészségesnek mondható. Mikor a rosszkedv nem akar jóba átfordulni, ott beszélhetünk lelki problémákról.
Köszönöm a választ. Igazából azért is furcsa nekem, mert a Szerelmem meg olyan kiegyensúlyozott:) Persze ő férfi, és tud a "semmire" gondolni. És én nem értem, hogy hogy csinálja. Soha nem szomorú, vagy legalábbis nem tűnik annak.
Én meg... folyton jár az agyam, nincs is számomra "tökéletes" pillanat, mert amint eljön, azon agyalok, mit kéne helyette csinálnom, mennyi dolgom van, mikor múlik el, stb:)
De az is általános, hogy rám jön a rosszkedv, bár nekem is vannak gyermekkori sérelmeim. A barátom meg ezt nem tudja megérteni, hogy én ezt hogy "csinálom", hogy egyszer csak elszomorodom.
válasza:Most ez nem tudom konkrétan a férfiakra vonatkozik, mert én nő vagyok, de válaszolnék.
Tegnap tört rám egy olyan "felesleges vagyok, nem szeret senki, semmire sem vagyok jó, kinek hiányoznék én?" az egész estét végig bőgtem. Ma reggel is olyan voltam mint egy sárkány, nem lehetett hozzám szólni, pedig mindig vidáman, mosolyogva ébredek. Mindenbe belekötöttem, a mamám azt is mondta hogy nagyon bal lábbal keltem, de kb szétrobbantam a dühtől. És akkor jött a felismerés. Ma jött meg a menzeszem....Rám ez ilyen hatással van, és ez is kb ok nélkül jött rám. A hormonok miatt...
Jaj, a mensim első napján egy sárkány vagyok, de tényleg. Lassan ott tartunk, hogy azon a napon inkább nem is beszél velem senki, annyira tartanak tőlem.
De visszafogni meg képtelen vagyok magam. Az "átlagos" napokon ez könnyebben megy, bár mostanában még remegni is szoktam a dühtől, ha nagyon próbálom visszafojtani, de belül hergelem magam.
Nagyon utálom, hogy néha ilyen vagyok.
válasza:"Jaj, a mensim első napján egy sárkány vagyok, de tényleg. Lassan ott t"
Gondolod, hogy ezt mindenki díjazni fogja? Hidd el, majd szépen helyretesznek. Azt ott fogsz majd sírni...
Rendben:) Majd igyekszem kedves emberekkel körülvenni magam. Én sem bántom édesanyám, amikor ugyanezt műveli, mert vagyok annyira empatikus és megértő. A barátom szintén ilyen. Szóval nem aggódom.
De nyugodtan helyre lehet tenni, mert megérdemlem, csak semmit nem használ ilyen esetben.
De hiába magyarázom ezt, gondolom férfi vagy:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!