Miért maradnak a nők egy olyan kapcsolatban ahol bántják, megalázzák őket?

Még régebben azt olvastam valahol, hogy azért sem lépnek ki a nők az ilyen kapcsolatból, mert folyamatosan azt hallják a férfitól, hogy másnak ő nem kell, más férfi nem fogja szeretni, nélküle nem boldogulhat és stb. Ezeknek a nőknek a többsége ezt elhiszi, és ahogy fent is írták, inkább a biztos rosszat választja.

Bár én sem értem, hogy tudják elviselni. Úgy gondolom, hogy én biztos, hogy elhagynám a férfit.

Akiknek a lelki nyugalom áll első helyen, bármi légyen is, lelép. Érett, érzékeny, önálló nő, aki megtanulta, hogy az első pofon után, az első megalázás után sem lesz jobb soha. Ígérjen a férfi bármit is!

Tud az "ördögi kör" létezéséről is!

Akiknek a pszichés/ testi terror, és ezt végül is "el tudják viselni", azok maradnak.

És ez utóbbiak döntése függ attól is, hogy hány éves, hány gyereke, van, érzelmileg mire van igénye, van-e állása, amiből megél egyedül is, a gyermekeivel is, belátási képessége tiszta-e,stb. stb. Ezernyi ok.

Azt hiszem, nálam nem a szokásos okok játszottak közre, ham az, hogy ő volt az egyetlen olyan férfi 35 éves koromig, akibe valóban nagyon szerelmes voltam. A korábbi partnereimmel hiányzott a szenvedély, így könnyen le tudtam zárni, ha már nem működött.

De Ő.. egyszerűen bármit tett, próbáltam megbocsájtani, mert soha nem éreztem azt addigi életemben, amit őiránta. Semmiben nem függtem tőle, kizárólag érzelmileg.

Hosszú és gyötrelmes kaspcsolat volt, akkor voltam képes befejezni, amikor elmúlt a rajongás érzése iránta (tett is érte..).

Így sem volt egyszerű, és most finoman fogalmaztam...

Akkor elmondom, hogy én miért nem léptem ki a rossz kapcsolatomból. Aztán vagy megérted vagy nem.

Eleve önbizalomhiányom volt. A srác úgy tűnt, hogy kedves, aranyos, szeret, stb. Aztán lassan kezdett kiderülni, hogy nem az. Sőt. Igénytelen, és bunkó. Viszont én már annyit csalódtam, ő meg úgy húzott le magával közben, hogy én is igénytelen lettem és bunkó, és meg voltam győződve róla, hogy én ennyit érek. Felesleges kilépnem belőle, mert jobbat úgysem találok, csak megint pofára esnék miután reménykedek. Ebben a kapcsolatban már nem reménykedtem semmi jóban. Tudtam, hogy úgy sz*r ahogy van, meglepetés nem érhet, én meg biztos megérdemlem. Hát én ezért. Végül azért csak sikerült annyi önbecsülést szereznem egy új barát közreműködésével, hogy sikerül szakítanom.

Rossz kapcsolatban általában azért maradnak, mert félnek valamitől, vagy nincs semmi önbecsülésük. Vagy mindkettő, mint pl. nekem.