Ez már alkoholizmusnak számít?

Próbáltuk am az alkoholmentest is, de egy idő után csak visszatért az alkoholosra...Télen kevesebb sört iszik, de sztem inkább azért, mert olyankor van, hogy borozunk esténként együtt...már amennyit én iszok...de ha nincs bor, akkor télen is iszik egy dobozzal :(

Már többször is mondta, hogy nem fog inni, mikor egy-egy esküvőn sokat ivott és hülyén viselkedett, de aztán soha nem sikerül neki sokáig tartóztatnia magát...

Miért van, hogy jót akarok neki, de nem hallgatja meg a tanácsaimat?

Én is attól félek, hogy ez még csak a kezdet...Amúgy pont emiatt is nincs köztünk még semmi komolyabb, mármint én így nem is kezdek el gondolkozni házasságon, gyereken, hasonlókon, mert nekem ez nem természetes, amit csinál. Az én családomban senki nem iszik igazán. Szokott lenni otthon mindenféle alkoholos ital, hogy ha jön vki, legyen mivel megkínálni, de volt már olyan, hogy a sör is a kamrában romlott meg, mert nem itta meg senki...

Am ő már szeretne családot, gyereket, de én már mondtam is neki, hogy addig ne is gondoljon rá amíg ilyen életet él, bár akkor a dohányzást modntam, inkább, hogy ne gondolja, hogy a bölcső felett fog nekem cigizni...de mondtam már neki azt is, h én nem akarom, h a gyerekem azt lássa, hogy az apja munka után egyik sört a másik után issza...

Am sajnos az ő családjában ez nem fura egyáltalán. Onnan hozta magával. Már nővére is próbált vele beszélni, de rá sem hallgat.

Az a baj, hogy eddig ő volt életem nagy szerelme, mikor megismerkedtünk olyat éltem át, mint még soha, és nem tudom, meg lehet-e ezt ismételni még1x...

Am még ráérek családalapításon gondolkodni, és mikor kitartok mellette, hátha hajlandó komolyan meggondolni a dolgot és változtatni...a saját érdekében is...mindig próbálom neki hangsúlyozni, h az ő érdeke lenne igazán, de mintha nem hinné el.