Mennyire tudsz úgy élni, hogy kizárd a társadalmi elvárásokat?

hehe. TV-t én sem nézek immáron 4 éve. ha valaki hüledezik, csak annyit mondok neki, h próbáld ki, nem fog hiányozni. a lakásomban még készülék sincs.

házasodni sem fogok, mert teljesen feleslegesnek tartom. nincs nagy rokonságom akiket meghívnék, ha pedig papírt szeretnék aláírni, akkor inkább veszek egy autót, ott több értelme van egy szerződésnek mint egy érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatban. ha szeretjük egymást, akkor együtt maradunk, ha nem, szétmegyünk. persze családot, utódokat mindenképpen szeretnék, mert számomra úgy lesz teljes az élet, ha a tudásom, tapasztalataim átadom a gyermekemnek, és akkor sem leszek egyedül a világban, ha mindenki más hátat fordít. természetesen tudom, hogy ehhez úgy kell nevelni a csemetét. igyekezni is fogok.

a munkával nincs bajom, csak az lenne jó, ha találnék egy olyan helyet, ahova jó kedvvel megyek be, csinálhatok valami olyat, amitől az önbecsülésem is, és nem csak a pénztárcám hízik.

a külsőm sem mindennapi, nem is érezném magam jól, ha jókislányosan, kiskosztümben, lófarokba kötött hajjal járkálnék. egyszerűen nem én lennék.

valamilyen szinten követem a normákat, különben csöves lennék a híd alatt, de aminek nincs köze az értékrendemhez, abból inkább kimaradok.

Azért aki arról ír, hogy totálisan kizárja a társadalmi elvárásokat: mosakodni azért szoktatok, ugye? :) Ez is egy társadalmi elvárás, hogy valaki tiszta legyen, hiszen kellemetlen szagú emberrel nem szívesen társalogsz, csak a legtöbb embernek (szerencsére) ez magától értetődő. Ilyen a fogmosás, az, hogy ruhát viselsz. Tetszik egyébként a kérdés, csak néhányan túl szűk rétegben gondolkodtak ezzel kapcsolatban. Szerintem senki sem tud úgy élni, hogy konkrétan minden ilyet kizár, ez annál összetettebb fogalom. Viszont sokan írták azt, hogy a társadalmi elvárások kizárása abban nyilvánul meg, hogy otthon maradnak a gyermekekkel. Ez nem deviáns, nem is olyan régen még ez volt a norma, a nő feladata otthon lenni, a családot ellátni, nem pedig karriert építeni - ezt az egyenlőséget a modern női nem vívta ki magának. Szerintem annyira még nem elveszett a régi családmodell, nem értem, hogy miért kellene ezért lenézni, vagy kifigurázni a másikat, kinek így, kinek úgy jó.

Én egyébként egyetemre járok, és ha ezt, illetve az ehhez köthető dolgokat nézzük (olyan másik egyetem tanulójával vagyok együtt, ami a korlátolt társai körében szinte szentségtörés), a társadalmi elvárások ezen szegmensét nem kifejezetten teljesítem, nem leszek mérnök, sem orvos, de engem az ilyen mélységű beleavatkozások sosem tudtak meghatni, a tanácsot meghallgatom, de tudom, hogy mit szeretnék kezdeni magammal.

"elvárásokat: mosakodni azért szoktatok, ugye? :) Ez is egy társadalmi elvárás, hogy valaki tiszta legyen, hiszen kellemetlen szagú emberrel nem szívesen társalogsz, csak a legtöbb embernek (szerencsére) ez magától értetődő. Ilyen a fogmosás, az, hogy ruhát viselsz."

Soha nem jutott még eszembe, hogy azért fürödjek, mossak fogat, vagy öltözzek fel, mert azt egy ember vagy egy társadalom elvárja. Bár tény, hogy az ember a nagy melegben jobban érezné magát mondjuk meztelenül az utcán, de azt hiszem nem a vélemények tartanának vissza ettől.