Mennyire tudsz úgy élni, hogy kizárd a társadalmi elvárásokat?

Nagyon jól élek, pont nem érdekel, hogy ki mit gondol. Én és a csaldom elégedettek és boldogok vagyunk, mégha ez másnak fáj is. Aki megszól, szerintem irigykedik. Nem dolgozok, férjem tart el minket, volt egyházi esküvőnk, aztán jött a gyerek, az én munkám kimerül az otthoni dolgokban és marad időm a hobbimnak élni :) Mások ezt elítélik, ahogy azt is, hogy még szopizik a 2éves lányom. Nekünk sincs tévénk és mindennap futok 5km-t reggel. Tudom vérlázító :D De kit érdekel!

Amíg azzal foglalkoztam, hogy másoknak megfeleljek addig nem voltam boldog, de van egy diplomám, amivel kitörölhetem :)))

Nagyon. Úgy tini korom óta függedlenedtem a társadalom elvárásaitól, mert felnőtt korom első és életre szóló tanulsága: a saját boldogságodért TE felelsz egyedül! Nem a szomszéd, nem a lakótelep, nem a főnököd... csak te.

Bár én olyan dolgokban mondok ellent a normáknak, mint: nincs TV-nk, mert nem nézek már 7 éve. Nem szőrtelenítem az intim régióimat és nem kapok szívrohamot ,ha kinő egyéb helyeken is a szőrszálaim. Nem veszek olyan ruhát amiben rohadt jól nézek ki, de hamar elhasználódik vagy rohadttúl kényelmetlen. Fő a kényelem és a jó közérzet!

Nem panaszkodok a főnökre még akkor sem ha rászolgált.

Nem vettünk ágyat, hanem matracon alszunk, mert én feleslegesnek tarom magát az ágyat, a matracon is kényelmesen lehet aludni. Továbbá nem mentem férjhez életem szerelméhez, mert nem tartottuk fontosnak.

Szóval sok értelemben elég deviáns vagyok, de boldog és valahogy nem hat meg mások véleménye, arról, hogyan kéne élnem az életem. Ha a tanács olyan, ami az életem kényelmesebbé, jobbá teszi akkor megfogadom, ha nem nem.

De másoknak közük nincs az életemhez ,Az csak az enyém. És egy van belőle. Akkor miért ne élhetném boldogan is? ;)

Én 20 éve így éltem. Házasság után,háztartásbeli lettem. Neveltem a fiamat, rendben tartottam a házat, kertet. Vittem a fiamat óvodába, iskolába,mindenhová. Nem néztek le, mert sokan éltek otthon hasonló okokból vagy azért mert nem volt munkájuk. De 10 év után untam,hogy nincs témám, nincsenek élményeim( mert jó a gyerekkel lenni,de mégsem olyan mintha kollégákkal,barátokkal sétálsz) Hiányzott,hogy részese legyek valaminek.Így amikor a fiam 5-dik osztályos lett elmentem dolgozni. Azóta is dolgozom,és bár utálok dolgozni,de jó érzés,hogy készülődni kell, menni kell,vannak barátok,vannak közös programok..Ami a lényeg,fitt akarok maradni,mert bizony otthon elkényelmesedik az ember.

Szóval ma sem nézik le ha valaki háztartásbeli,főleg hogy sokan munkanélküliek.

Ismerősem görögkatolikusok (főleg Kelet-Magyarországon élnek), ott általában 4-5 gyerek a minimum, életvidám emberek, náluk még TV sincs, de minden nap játszanak a gyerekkel, az anyuka mesét olvas nekik, nem is hiányzik a tévé nekik.

Pedig 3 gyereket sokkal olcsóbb eltartani, mint 2-t, mert az már nagycsaládosnak számít, sok kedvezmény, adó, stb.

12 hetes korától bárhogy el lehet mondani. Miért nem elég, annyi, hogy újabb gyermeket várunk, nem akarunk nagy korkülönbséget. Meglátod, örülni fognak a második unokának is!

Biztos hülyének nézik őket, de ők élvezik, amikor visszakérdeznek, hogy "Nektek nincs tévétek? Mit csináltok akkor egész este?" :)) Ők meg csak sajnálják a társadalom elveszettjeit, akik esténként a tévé előtt ülnek és csak nézik.

Ismerősem görögkatolikusok (főleg Kelet-Magyarországon élnek), ott általában 4-5 gyerek a minimum, életvidám emberek, náluk még TV sincs, de minden nap játszanak a gyerekkel, az anyuka mesét olvas nekik, nem is hiányzik a tévé nekik.

Biztos hülyének nézik őket, de ők élvezik, amikor visszakérdeznek, hogy "Nektek nincs tévétek? Mit csináltok akkor egész este?" :)) Ők meg csak sajnálják a társadalom elveszettjeit, akik esténként a tévé előtt ülnek és csak nézik.

Eléggé. Sőt! Néha kiderül, hogy nem is tudom mik azok! :)

De szerinted tudsz úgy élni, hogy mindenkinek megfeleljen? Ha sikerült szólj, szerintem bekerülsz a rekordok könyvébe, vagy hivatalosan csodabogárrá nyilvánítanak. :) Sz*rd le.