Az normális ha a szülők direkt nem szólnak ide csak beállítanak váratlanul?

Nézd #6-os, hogy fordítsunk a dolgon, a párommal már tizenéve együtt élünk, de természetesen van kulcsa a szülei lakásához... és természetesen nem megy oda anélkül, hogy előtte ne fogná a telefont és ne beszélné meg. Tudod miért? Azért, mert tiszteli a szüleit, és a világért sem hozná kellemetlen helyzetbe őket, hogy "itt a lányunk, és még meg se tudom kinálni egy vacsorával" vagy akármi... délelőtt felvenni a telefont, és szólni, hogy "este, munka után elugrok hozzátok, ha alkalmas" kevés pénzbe, és kevés energiába kerül...

Ha valaki erre nem képes, az egyszerűen nem tisztel mint embert. Márpedig, ha valaki nem tisztel - pláne a közvetlen hozzátartozóm - azt én miért tartsam tiszteletben?

Sót, mondok neked egy tök furcsát, még általában egymásnak is hazaszólunk, ha nem a szokott időben, hanem előbb vagy később jövünk haza...

Szerintem gondold végig azt, hogy hányszor találtok kifogást arra, hogy miért nem értek rá találkozni velük. Inkább hívjátok meg őket direkt vacsizni, nyaralás képeket nézni stb., hogy kicsit kapjanak belőletek, mert biztos hiányoztok nekik, ilyenek a szülők.

Nem biztos, de lehet, hogy én is megcsinálnám, hogy úgy csinálok, mintha nem lennék itthon. Ez attól is függ, hogy mennyire húznám fel magam abban a pillanatban. :)

Lehet zárat cseréltetni vagy visszakérni. Cserélésnél viszont mindenképpen kamuznék, hogy valami hülye gyurmát dugott a zárba vagy elromlott, mert lecserélni úgy, hogy szándékosan miattuk és nem is szólsz, az durva lenne.

Mi azt szoktuk amúgy csinálni, hogy ha elmegyünk nyaralni, akkor adunk kulcsot, hogy virágot lehessen locsolni, meg mégiscsak előfordulhat bármi (vész)helyzet, amikor jó, ha van valakinek kulcsa a lakáshoz és gyorsan intézkedhet. De utána vissza szoktuk kérni, sőt adják is.Ilyenkor persze úgy megyünk el nyaralni, hogy rendet rakok, elpakolom, amit nem szeretnének, ha látnának kapásból vagy egy kis fiókhúzogatás során. :)

ma 12:46

Nem értem miért nekem írtad ezt, nekem is van a szüleimhez kulcsom de én se megyek anélkül, hogy ne szólnék nekik.

Én egyáltalán nem helyeseltem azt amit a kérdező szülei csinálnak, annyit írtam, hogy furcsállom, hogy nem szólnak, mielőtt elmennek hozzájuk.

Anyosomék sem szolnak,hogy mikor jonnek. Altalában otthon vagyunk, ha nem, akkor vessenek magukra. Kulcsuk nincs a házhoz. Ha mégis elszolják magukat, hogy talán este benéznek (20 km-re laknak) és készulok a nagyszuleimhez a kicsivel (másik faluba), akkor a férjem mondja az anyjának, hogy most ne jojjenek, mert nem leszunk otthon. De amugy soha sem kérdezik. Mindég ettol félek, hogy ránknyitnak egyuttlétkor. Hiába van csukva az ajto, de az akkor is olyan ciki, amikor az ember gyorsan oltozkodik és kinyitja az ajtot.

Anyukámnak van kulcsa hozzánk (nem messze lakik tolunk), de nem használja. Csak végszukség esetére van, ha valami baj torténne és nem vagyunk otthon. Nem él vissza vele.

"Mindég ettol félek, hogy ránknyitnak egyuttlétkor."

Kedves előző, ettől szerintem nem félni kell, hanem direkt legyártani ilyen helyzetet (minél "egyértelműbbet"), nyitva "felejtett" ajtóval... ha mástól nem, talán ettől elszégyellik magukat és elgondolkodnak...

66%-os ha váratlanul betoppantak a szüleim akkor is tisztelni fogom őket, és nem érzem annak hogy ők ne tisztelnének csak azért mert váratlanul megjelentek.

Szerintem ennek a látogatásnak semmi köze az egymás iránti tisztelethez.

Lehet, hogy engem azért nem zavar ha valaki esetleg váratlanul jön, mert nem úgy állítom be magamat, hogy de precíz vagyok és nálam soha nincs kupi, mert néha igen is van és nem fogom titkolni, és ha netán a vendégem éhes akkor enni tudok neki adni, üdítővel megtudom kínálni, de ha még sincs üdítő akkor marad a kávé és a víz. Nem hiszem, hogy azért jönne bárki is hozzánk, hogy itt tele egye igya magát.

De mint a kiderült a kérdezőnek sem azzal van a legnagyobb baja, hogy váratlanul mennek hanem azzal, hogy amikor nincsenek otthon akkor kutlászkodnak. Én inkább ezt tartanám tiszteletlennek.