Most egy illúzióban vagyok?

Legfőképp olyanok válaszát várom, akik már idősebbek és voltak esetleg hasonló szituációban akkoriban amikor még a családjukkal éltek.

Szóval 5 éves gimibe járok és még van vissza 1 évem és úgy érzem már el kellene kezdjek "élni", a saját lábamra állni, pénzt csinálni és szórakozni, kiteljesedni, de ehelyett egy börtönben érzem magam és felemésztem magam a gondolataimmal. A szüleim a kérésem nélkül mindent megcsinálnak helyettem, csak akkor hagyják abba, ha szólok nekik. Helyettem akarják intézni a munkámat meg mindent és felfordul a gyomrom ettől a kiszolgáltatottságtól, ráadásul vidéken élünk és minden nap a kapcsolatok és szórakozás hiányát élem meg, mert az ő álmuk volt ez az óriási ház amit ide építettek és a törlesztés és rezsi annyira lenyomja a jövedelmüket, hogy nyaralni se tudunk meg semmi.. Már egy ideje önfejlesztő könyveket töltögetek le netről és azokat olvasom (mert megvenni őket persze nagy kiadás lenne) és közben börtönben érzem magam, ahonnan soha nem tudok kitörni. Biztos vagyok benne, hogy valójában nem az és csak én látom így, de nem látom a kiutat..

18/F