Ismertek olyan embert, akinek egyáltalán nincsenek barátai?

Igen, de itt nem ezzel van a baj, mert vannak kevesen, akik pl tényleg komolyabbak vagy érettebb gondolkodásúak az átlag embernél, ezért nehezen találnak magukhoz hasonlókat, akikkel jól megértenék egymást.

Viszont az, hogy gőgös, pökhendi, az már gáz, függetlenül attól, hogy van-e barátja vagy haverja (kettő nem ugyanaz).

Hány éves apukád? Szerintem minél idősebb valaki, annál kevesebb az esély a változásra, kivételek persze lehetnek, de azért ez általában így szokott lenni.

Ismerek.

Nekem sem nagyon vannak.Nem tudom mi az oka...Eléggé bánt.Nagyon magányos vagyokl.Volt 2 igazán jó barátnőm,sajnos megszakadt a kapcsolat.

A többi "barátom" meg lesz*r...

Páromnak nincsenek, illetve én az is vagyok neki.

Mondjuk neki nem azért nincsenek, mint apádnak. Ő elég visszahúzódó, csendes jellem, és inkább zavarban van társaságban, mint jól érezné magát benne.

N mondj neki semmit, az ilyen emberrel nem éri meg foglalkozni.

igen, nekem sincsenek.

a múltban volt pát akiket barátomnak hittem, de egytől-egyig elárultak.

volt olyan aki azért mert gyűlölt engem egy nagyon népszerű, nagyon gazdag lány aki elkezdett vele jópofizni és mivel mellette csilloghatott, így azzal vágódott be nála hogy ellenem fordult. fontosabb volt neki a látszat, hogy képmutató emberekkel lóghasson inkább akik "menők".

akkor volt egy, aki meg azért árult el mert a pasi aki neki tetszett, annak én tetszettem. nekem nem kellett, dehát ez nem számított

volt egy 3. aki egy év után közölte hogy "jobban megéri nekem a gazdag pávákkal barátkozni mint veled". mert ők mindig meg tudták hívni mindenre, én meg csóró vagyok...

minek barátkozzak akkor ha újra és újra ezt kapom? próbálkoztam egész a múlt hónapig, de a fiúk egytől-egyig mást akartak, egy csaj akivel meg még lógtam kijelentette hogy szebb vagyok és elhomályosítom őt, ezért már nem is szeret velem lenni. hát ezek után nem kerestem...

már se kapcsolatra, se barátságra nem keresek senkit, nem tudnék túlélni újabb csalódást.

lehet hogy apukád is így van, csak megjátszott gőggel takarózik?

Apám is ilyen, amikor megismerkedtek anyámmal, akkora szerelem kerekedett a dologból, hogy mindenkit elmartak maguktól, anyu még úgy-ahogy keresi emberek társaságát (legalábbis a kollegáival jól kijön), de igazából ők csak ketten vannak maguknak. Valahol ők is azzal magyarázzák a dolgot, hogy az ő barátságukra nem méltó akárki. A szüleim 30 éve élnek így, nekik ez jó, szerintem erre nincs megoldás, nem lesz változás.

Apud is majd csodálkozni fog, hogy ha segítségre lesz szüksége, nem lesz aki a kezét nyújtsa, és még ő lesz megsértődve.