Hogyan tudnám kezelni ezt a szituációt?
Apám hosszabb időket szokott szabadságon tölteni, és ilyenkor mindig kikészít.
Zavar, hogy úgy viselkedik velem, mint egy gyerekkel.
Napi 8 órát dolgozok, 2,5 órát utazok. Erre minden hétvégén kiadja a házkörüli feladatokat. Miközben ő semmit sem csinál.
Nem rokkant, nem beteg, nem öreg. És ez nagyon zavar engem, hogy semmit sem csinál, a feladatok meg rám várnak, mintha egyedül laknék itthon.
És ezt nem tartom fairnek.
Elköltözni sajnos nem tudok, mert gondolom ti is ismeritek a mai fiatalok munkabérét, nos abból ugyan lehetne lakást bérelni csak épp a rezsire és kajára nem jutna pénz.
Hogyan kezeljem ezt a szituációt? Hogyan tudnám elmagyarázni neki, hogy nem a cselédje vagyok, hanem a fia?
És a legjobban nem az zavar, hogy munka van a ház körül, hanem az, ahogy kiadja a feladatokat. Attól nagyon nem érzem az apa-fia kapcsolatot. Inkább úgy érzem mintha valami napszámos lennék, akit pénzért dolgoztatnak.
Hiányzik az apa-fia kapcsolat. (ami sosem volt köztünk)
Mindenki csak saját példáját tudja mondani, erről van tapasztalata.
A fiatalok helyzete semmikor nem volt könnyű. lehet most azt gondolod, hogy igen, de tévedsz.
A kezdeti szárnypróbálgatások sosem voltak egyszerűek. Bátorság kellett hozzá és talán vakmerőség is. Kicsit olyan, hogy látod az első lépést, de csak annyit, utána majd változik a sorsod. Mindig csak egy lépés. . .
Én ezt úgy oldottam fel, hogy összeköltöztem egy barátommal albérletbe... és így kezdődött a független, önálló életem és nem bántam meg.
Az élet folyamatos változásban van, és nem gondolom megoldásnak, hogy ülj otthon és várd a sültgalambot. :)
Ugyanez volt velem is annyi különbséggel, hogy én lány vagyok. Az apám naphosszat ült a foteljében és szotyizva nézte a focimeccseket és rohadtul nem érdekelte, hogy én kint rohadok a negyven fokban és vágom a fát. A vicc az egészben az, hogy én akkor azért voltam mérges, mert nem láttam a meccset, ugyanis szeretem a focit :-)
Akkor még nem igazán zavart, hogy nekem kell a ház körüli dolgokat csinálni, mert a fűnyírást például kifejezettem imádtam. De aztán elkezdtük felújítani a házat és még azt is képes volt elnézni, hogy anyu meg én hordjuk a talicskával a sittet a konténerhez, ami rohadt nehéz volt. Gusztustalan módon viselkedett, ha nem otthon ült, akkor a szomszédos kocsmában. Szerencsére már nincsenek ilyen gondjaink, mert évekkel ezelőtt elváltak.
Sajnos az ilyen emberekkel nem lehet mit kezdeni, ez csak akkor fog megoldódni, ha mégis el tudsz otthonról költözni. Vannak emberek, akikkel még beszélgetni sem lehet, nem hogy megértse a gondodat.
Sajnálom, hogy sosem volt köztetek apa-fia kapcsolat és bár tudom, hogy ez nem vigasztal, de köztem és apám között olyan hideg volt a kapcsolat, hogy annál hidegebb nem is lehetett volna. Egy házban laktunk és még csak arra sem méltatott, hogy köszönjön. Azt már mondanom sem kell, hogy mióta elváltak, nem lehet elérni, mert egész egyszerűen nem kíváncsi a gyerekeire. Nos, az ilyen ember nem is érdemel mást, csak hogy egyedül éljen élete végéig...
31/N
köszönöm szépen a válaszokat!
lélekben sokat segítettek! lehet, hogy akkor lennék a legboldogabb ha elfogadnám hogy nem lehet köztünk olyan kapcsolat amilyenre vágytam?
nagyon sok gondot okozott nekem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!