Szikrázik a levegő köztem és a vőlegényem tanúja között!?

Párom egyik gyerekkori barátjával nagyon jóban vagyunk a kezdetek óta. 2 éve vagyunk együtt, két hónapja járunk jegyben.

Ez a srác volt az első, aki a baráti társaságban nyitott felém, sokat segített a beilleszkedésben. Tényleg bármikor bármiben számíthattunk és számíthatunk is rá a párommal. Nekem is volt már "lelki szemetesládám" és a páromnak is. Terelt már vissza minket egymáshoz. Ugyan nem kezdtük el még szervezni az esküvőt, de a párom már pedzegette, hogy éppen azért, amit értünk tett, őt szeretné felkérni tanúnak.

Tudom, érzem hogy az ideálja vagyok ennek a pasinak nagyon is. Ahogy rámnéz, ahogy beszél hozzám, olykor el is szólja magát, agyon dicsér, hogy ennél jobb nőt nem is kívánhatna magának, olykor ugrat, hogy még lecserélhetem a páromat rá stb. (párom előtt annyira nem szokott elszállni) Mindegy, a lényeg hogy érzem, tudom, utalt rá, hogy nem vagyok közömbös a számára és a legnagyobb probléma, hogy nekem sem közömbös ő. Igyekszem terelni a gondolataimat, nem rá gondolni, stb. Szeretem a páromat és teljesen biztos vagyok benne, hogy vele szeretnék lenni, de komolyan mintha ez valami próba lenne. Az egyik fülemben a kisangyal, a párom az életem, nekem ő kell, a másik oldalon meg a kisördög és a kísértés.

Jó ideje érzem már ezt és igyekszem legyőzni, de sokszor már azt érzem, hogy ezt így nem tudom sokáig csinálni. Sokat találkozunk vele, átjön, átmegyünk, szórakozni megyünk, beülünk valahova. Az feltűnő lenne, ha most hirtelen mindig közbejönne valami, vagy nyilvánosan elkezdeném kerülni. Abban teljesen biztos vagyok, hogy ő nem fog lépni és valószínűleg nyíltan soha nem is mondanánk ki egymásnak, hogy ez a helyzet. Nem tehetjük ezt a vőlegényemmel, nem is akarjuk.

Akkor még is mit kéne tennem, hogy eltudjam felejteni ezt az őrültséget?