Szerintetek jogosan csinálta a párom, amit csinált?

Kedves előző, miért, kívülről szemlélve olyan nő kinek kell, aki hisztirohamot kap attól, hogy eggyel későbbi busszal tudnak elindulni?

Belülről meg egy kapcsolat időnként bizony ilyen sztorikból áll, egy kapcsolatért tenni meg kb annyi, hogy az egyik túlteszi magát a másik "rendőrségi akcióján", a másik meg túlteszi magát az egyik hisztirohamán... nincs mit egymás szemére hányni, mindkét fél hülyén viselkedett, ennyi. Vagy ha nem tudják túltenni magukat, akkor tényleg nem egymáshoz valók...

Kedves Utolso!

Szerintem egy hiszti nem egyenlo egy rendorseg rahivasaval. Valamint azt gondolom, egy no gondoskodjon a parjarol, de ne gyerek legyen, oltozzon mar fel egyedul. Ne csak akkor legyen ferfi,ha telefonert kell nyulni. Elviselhetetlen a napok ota tarto hoseg, megtisztelem a szeretteimet azzal, ha megbeszeljuk a strandot, latom, hogy alig varja, keszul, keszit engem, akkor egy ingen nem balhet csapok, majd rendort hivok, szekrenybe nyulok es kiveszem, amibe menni akarok. Ez egy roppant onzo dolog, akit szeretek, tekintettel vagyok ra, valamint nem alazom meg es nem teszem ot ki rendori faggatasnak. Nem vitazni akarok, tavol all tolem, de en ezt no letemre se tudnam senkivel megtenni.

Mint olvashattuk, elmentek a későbbi busszal, az "én nem megyek sehova" valszeg a vita egy pontja volt...

Egyébként azért merek elég határozott véleményt formálni, mert a párkapcsolatom 15 évéből kb az első 10-ben nálunk is elhangzott törvényszerűen ez a mondat, az én számból, a párom sürgetésére-hisztijére reagálva. Tehát ezt az oldalt ismerem.

Sőt azt is, amikor az ember párja óvodásnak nézi az embert, kb naponta közlöm, hogy csináltatok egy tucat pólót "nem vagyok óvodás" felirattal, és abban fogok itthon járni. Mert az én párom is mániákiusan előkészít...

Meg egy előző kapcsolatban anno rendőrt is hívtak rám, mert az akkori páromat nem akartam részegen beengedni, holott ez volt az ő lakcíme is... tehát ezt az oldalt is ismerem...

És azt gondolom, hogy egyiknek sem volt hosszabb távon semmi különös jelentősége... Az ember idővel megtanulja kezelni az efféle helyzeteket, az egyik is, meg a másik is... összeszokik a pár...

Hát kedves utolsó feminizmus ide vagy oda, egy FÉRFI nem hívja ki a rendőröket a hisztiző barátnőjére, mert egy FÉRFI nem tart egy hisztiző nőtől, maximum nem kedveli.

Már bocs, de milyen besz@ri gyermeteg hülye az, aki rendőrt hív azért mert a barátNŐje rossz passzban van és akár visongva, hajat tépve rohangál ajtót csapkodva a lakásban.

Akkor mostantól 28 naponta kihívja a zsarukat? Vagy mi?

Akár mit csinált a kérdező dühében, ha csak nem késsel vagy egyéb fegyverrel ment a pasijának, nem hinném, hogy indokolt a rendőri intézkedés. A fazon mégis azt gondolta, hogy képtelen magát megvédeni a saját barátnőjétől és segítségre szorul, ahogy bármi másban. Ez elmond mindent róla. Életképtelen.

Nézd, válasszuk ketté a dolgot... mint magánember, én sem hívnék rendőrt, de ez az én magánvéleményem. Én nem hívtam rendőrt amikor ex párom húsvágó bárddal kergetett, nem hívtam, amikor egy utcán nagykéssel hadonászótól szedtem el a kést, nem hívtam (csak mentőt), amikor egymást törött sörösüvegekkel szurkáló két részeget szedtem szét... de mondom, ez az én magánvéleményem és privát döntésem.

A másokkal szembeni ELVÁRÁS, az egy tök más káposzta, az elvárások szerintem alapjában véve beteg dolgok, az emberek egymás közti bármiféle kapcsolatában sokkal inkább az ELFOGADÁSnak kellene dominálni, mint az ELVÁRÁSnak...

Az olyan nőről, aki a winnert, az alfahímet keresi, meg megvan a privát véleményem... (az, hogy nem lépett túl az animális ösztönszinten) ... amit persze el is szoktam mondani akkor, amikor az illető nő animális szintű genetikai késztetése már kielégült, és már mint kismama, tök már értékrendet preferálva jön hisztizni, hogy milyen már a párja...

Ez a dolog elvi oldala...

A gyakorlati oldala meg az, hogy a Kérdező is leírta, hogy KIBÉKÜLTEK, akkor miféle ocsmány, hányingert keltő dolog már a kapcsolat ellenében állást foglalni, a szakítást támogatni a béke, és a dolgok rendezése helyett??? Egyetlen dolgot tudok a világon, ahol én az azonnali szakítást preferálom, és ez a másik tudatos átbaxása hosszú távú következményekkel járó, jelentős dologban... minden más esetben az a véleményem, hogy meg kell beszélni a konfliktust, és tanulni belőle, nem elmenekülni...