Ha számvetést készítenél az életedről, mit írnál le?

Ha most lennék 14 éves akkor minden másképpen csinálnék.

Nem abba a középsuliba mentem volna és próbáltam volna barátkozni az osztálytársaimmal. Németet tanultam volna és akkor jövőre készülődhetnék ki külföldre.

Jobban meg is fontoltam volna hogy milyen szakmát tanuljak. Szeretem a szakmám de biztos van amiben jobban örömömet lelem.

A csajozás sajnos sose volt az erősségem, több lehetőséget kellett volna teremtenem magamnak.

Rengeteg évet pocsékoltam el.

Itt vagyok 21 évesen barátnő nélkül. Egy szakmával a kezemben feketén dolgozok valakinek kint a nagy melegben és még a minimálbért se keresem meg, a főnököm meg bunkó és lekezelő.

Reggel kelek és késő délután érek csak haza.

Legalább van 1-2 barátom akikkel hétvégente el tudok menni ide-oda, de már a barátság se olyan mint régen.

Visszanézve a gyerekkorom maga volt az álom (nekem) mert szegények voltunk, és megtanítottak a kevésnek örülni. Boldog voltam, és nem akartam felnőni :D Egyedül az apám agresszivitása és alkoholizmusa volt, ami beárnyékolta, és az, hogy túl felnőttes mivoltom miatt kinéztek maguk közül a gyerekek, pedig nem tehettem róla, hogy túl korán kellett megérnem lelkileg az élet súlyához.

Tiniként minden úgy volt jó, ahogy volt, végre találtam hozzám hasonlókat, nem siettem és nem késtem le dolgokat, minden mert, ahogy mennie kellett. A sulit is sikerült jól választanom. Munka is volt mindig, igaz, sokszor nagyon aljameló, de sokat tanultam belőle. Ma, 25 évesen, saját házzal, férjjel és egy tündéri gyerekkel, pocakban a tesóval... azt mondom, minden jó volt úgy, ahogy volt :)

Gimiben nem az ének szakot választottam volna hanem a nyelvekre kellett volna ráfeküdnüm. Akkor nem ismertem még fel a nyelvek jelentőségét. Nem csak egy egyetemet végeztem volna hanem mellé levelezőn is valamit.

Amúgy az életemmel elégedett vagyok, van munkahelyem, nagyjából megvan mindenünk, ház , kocsi hitel nélkül. Együtt gyűjtögetünk, amire jut akkor jó ha nem jut akkor inkább nem veszünk.Most lesz az esküvőnk. Szerintem 25 évesen nagyon jól állunk. Mondjuk meg is becsüljük amink van, nem herdálunk el semmit. Egy csomó tervünk van a jövőre, közösek a céljaink . Pont ma beszéltünk róla hogy nem panaszkodhatunk. Csak maradjon minden így.

jártam pár sz.r suliba, ahol az emberek 90%-a cs.esztetett, megtanultam 4 nyelvet, 2 hangszeren játszani, jelentkeztem egyetemre egy olyan szakra amiről azt hittem hogy jó de iszonyatosan utálom, az 1. év után vagyok.

minden pasi aki velem kezdett, csak pótléknak akart vagy szexre, átvágtak, becsaptak, terrorizáltak.

a "barátaim" jobb esetben már lekoptak, rosszabban elárultak pedig mindent megtettem értük.

most táncolni tanulok, dolgozok (fizikai munka), járok minden nap uszodába, minden este teszek egy egyórás sétát.

kb. ez az életem.

a sport boldoggá tesz

21/L

Hát nem is tudom.. Nem olyan az életem mint terveztem. A fősulit elvégeztem, most nyelvvizsgákra tanulok.. Van egy két barátom, barátnőm még sosem volt, nem vagyok sikeres a lányoknál.. A társasági és a családi életem sem olyan mint kellene, 24 évesen nem érzem magam korombelinek, hanem még gyereknek.. nem igazán tudom mit kezdjek az életemmel, sosem tudtam mit akarok igazán, nem tudom elfogadni magam mert nem látok az egyik szememre születésem óta, ezért túl félénk és szorongós vagyok..

24f