Mit tegyek? A barátom lánya utál.

Szia!

Szerintem nem lehet az a férfi annyira rossz, ha Ő neveli a kislányt, hiába a sok leszólás a többiektől. Te pedig biztos vagy annyira értelmes, hogy el tudd dönteni, hogy megéri -e vele maradni. De nem is ez volt a kérdésed.

Szerintem a lányok apásak és mivel nem te vagy a vérszerinti édesanyja azért is féltékeny. Meg kamaszodik is, szóval mással is így viselkedne, ne vedd magadra. Én hagynám, hogy az apjával sokat legyen együtt és megbeszélném közösen , hogy ha hármasba nem tudtok meglenni akkor apuka külön-külön foglalkozzon veletek. Ez neki a legnagynobb áldozat, de hamar hozzászoknátok és egy idő múlva talán rájönne a kislány, hogy nem akarod elvenni az apját.

Sok kitartást és boldogságot neked! :)

Én a helyedben annyit tennék, hogy visszavennék a kishölgy körülrajongásából. Úgy értem egy ideig most ne hívd moziba, ne foglalkozz Vele olyan intenzíven, mert lehet, hogy neki erre lenne igénye.

Hagyd, hogy mókázzon az apjával, együtt legyenek sokat, stb., Ha Ő nem tart igényt a kedvességedre ne erőltesd, lehet pont ez lesz a jó.

Persze, ha kérdez, akkor szépen válaszolj és lássa, hogy segítő szándékkal fordulsz hozzá.

Barátnőmék hasonló helyzetben voltak, kb. 3 év után fogadta el a gyerek.

Lehet ám hogy a gyereknek nem is veled van a baja, hanem az apjával meg a saját anyjával, csak rajtad tölti ki. Mert hát ki mást hibáztasson. Szerintem nem kell vele foglalkozni, legyél vele kedves, de nem kell eröltetni. Végül is ahogy látom úgyse fog ez a kapcsolat olyan sokáig tartani. Majd csak rájössz hogy ennek semmi értelme. Tudod, ha a kedves apukájára igazán számíthatna a gyerek, akkor fel sem merülhetne benne, hogy te elveszed tőle, ha közben te is kedves vagy vele. Szerintem. de mivel a gyereknek eleve hiányzik az apja, mert ahogy írod sokszor mással van elfoglalva, nem a gyerekével... hát ezért téged hibáztat. Igen lehet, hogy a pasinak is sok ez a helyzet, egyedül kell nevelnie a lányát, meg ugye nem is akarta... de hát ez van. És azt hiszem úgy lehet vele, hogy majd csak lesz valahogy, elfüvezget, bulizgat... Neked ehhez minek kell asszisztálni? de hát te tudod.

30/N

Szia!

Sokan írtak tanulságos dolgokat, most nem szeretném századikként leírni ugyanazt.

Csak annyival egészíteném ki, h ha már mellette képzeled az életed, hogy Apuka üljön le a kislánnyal beszélni, mondja meg neki, h ez van, te létezel, ez így fog maradni, szokjon hozzá a helyzethez és tiszteljen téged. Nem azt mondom, h nyalja ki a s.-det, csak legyen veled normális.

Majd csak megegyeztek, de én sem hagynám, ha egy 12 éves gyerek fikázná a munkát, amivel órákat szenvedek. Mondd el az Apukának, hogy mi a baj, mert lehet, h ő nem sejt semmit, lehet, h azt hiszi, h minden rendben van.

Ha 1 ev utan sem baratkozott meg veled, akkor valamit nagyon elrontottatok. Nem csak te de a baratod is!

Nalunk forditott a helyzet, a lanyom (12eves) imadja a parom, sot az apjat nem szereti ugy ahogy a paromat, pedig, ha valami rosszat csinal ugy letolja, hogy csuda, es megis tiszteli.

Irtak mar elottem is, hogy ne pitizz, mert az nem jo.

Ha az apu nincs otthon, akkor elmondhatod, hogy ez igy nem jo nektek sem, neki sem. Nem hiszem, hogy olyan buta lenne, hogy nem erti meg.

Ami a haloszobat illeti, zarjatok be az ajtot;)

Remelem, megjavul a kapcsolatod a leanyzoval :)

32/anyuka

Hm. Ránk is nyitott már ránk a fiam, jó ürügy volt, hogy elmondjam neki, azoknál, akik lélekben szeretik egymást, ez egy természetes dolog, ha testileg is kifejezik a szeretetet. (8 éves.) Eleinte a válásom után utált minden nőnemű egyedet körülöttem, még anyámat is, pedig a párom lett szerelemes, Ő szakított, nem én. Ezt egyszerűen el lehet fogadni, a gyerek szempontjából minden új kapcsolat akadály a "nagy családegyesítés" előtt. Amire a legtöbb ilyen helyzetbe kerülő gyerek vágyik.

Ezt is elég biztosan állíthatom, mert az én szüleim 10 éves koromban váltak el. Én most leszek 41, és bizony csak tavaly láttam be tényleg, hogy jobb volt ez így. Még nekem is.

Amikor pedig nálunk kezdtek eldurvulni a dolgok, én elővettem a fiamat, elmondtam neki, hogy rossz helyen kapisgál, nem az új párom az oka annak, hogy nem vagyunk együtt az anyjával. Sőt, az új kapcsolat segít nekem, szeretetben vagyunk benne, nekem ez jó, Ő is belefér (az új párom is hozott bele egy kislányt), ne rontsa el. Teljesen elfogadta. (Igaz, Tőlem fogadta el, vagyis a vér szerinti szülőjétől.) Nálatok a kamaszkor miatt ez talán nehezebb lesz, ám biztosan nem lehetetlen.

Nálunk az hozta meg az oldást, hogy a fiam megértette, az első, szerinte LEGJOBB választás nincs benne a kalapban, és erről nem én tehetek. Akkor elfogadta, hogy a második legjobb választás az, ha mindkét szülője jól érzi magát, és Ő is, ha nem is vagyunk mind együtt.

Nem áltatlak azzal, hogy ez könnyű. Nekem 2 év volt, segítséget is kértem és kaptam sokfelől; szakemberhez is jártam sokat, barátok is segítettek. Amit én a legjobbnak találtam a magam részére (lehet, másnak más jön be, csak magamról tudok hitelesen beszélni), az a Hellinger módszer. Ez annyira megtetszett, hogy nemcsak azóta is járok, de elhatároztam, megtanulom. Most már én vezetek másokat. Soha nem lehet tudni, mit miért hoz elénk az élet. Neked is biztosan lehet tanulni ebből valamit, bár én még nem tudom mi az, lehet Te sem. De ott van és vár Rád, ebben biztos vagyok.

Ui. Ha kérdésed van, írj nyugodtan privátba!