Hogyan tegyem tul magam a csaladommal valo rossz viszonyon?

Szia

Nemigazán írtad körül, mi a probléma, mik a tünetek. De azért egy halovány feltételezést engedj meg: Közömbös számodra a családod. Ez azért van így, mert mindig csak ott voltak körülötted. Valamilyen okból (nem a te hibádból, sőt), nem kaptál figyelmet, tiszteletet, sem szeretet, így hát nehezen tudod viszonozni, hiszen ez csak úgy menne gördülékenyen ha ismernéd őket, viszont mint írtam valahogy sose nyíltak meg feléd, persze ez az ő dolguk lett volna, mint felelősségteljes szülőnek. A szereteten itt a megértés, tisztelet, elengedés fogalmát szeretném inkább hangsúlyozni, az igazi felelősségteljes szülőnek véleményem szerint ezen az úton kéne önálló életre nevelni gyermekét. Namost, te amiatt érzel lelkiismeret furdalást, amiért a társadalom mintája, értékrendje szerint neked ezt viszonozni kéne, csak éppen nincs mit, és ez az űr hasogatja a szíved.

Mi adhat feloldozást? Talán a tudat hogy a jelenlegi társadalmi minta egy idealizált valami, nem kell neki minden pontban megfelelni, nem is lehet, épeszű ember nem is törekszik erre, akinek meg sikerült az tuti valahol defektes, mert hatalmas véráldozat az egyén emberségéből, tehát máris nem felelt meg ( mivel defektes:)) )

Az első vagyok.

Miért kéne mindenkinek megfelelni? De tényleg? Megértem, hogy elsőre nagyon nagyon kényelmetlen 'nemet mondani' egy családtagnak. Attól még hogy névlegesen egy család vagytok, nem lenne ildomos senkinek se magához láncolni. Ha valahol 'nem felelsz meg', ott kibújhat az igazság. És ez valóban fájhat, vélt, vagy valós sérelmekre adhat okot: ha valaki nem -->ért<-- valamit, nem tud vele azonosulni, nem tudja a lehető legtöbb szemszögből értelmezni, akkor ellenérzését gyűlölettel, lekezelő szánalommal hozhatja esetleg a tudtodra.

Ennek ellenére úgy gondolom, finoman, udvariasan és kontrolláltan érdemes ezzel szembesülni, egy esetleges vita során sose légy agresszív, viseltes megértéssel, és igyekezz inkább kérdéseket feltenni mint a másikhoz csúnya dolgokat hozzá vágni. Pl.: Miért gondolod hogy elhanyagollak titeket? Miért kéne hálával tartoznom a felnevelésemmel járó anyagiakért, nem inkább az az élet rendje hogy én a saját gyermekemnek tartozom ezzel? Ha ügyesen kérdezel, és valóban igazad van, előbb-utóbb saját maga fog ellent mondani magának, csak légy résen:)

A habzószájú viaskodást tessék kerülni, mert félreértéseken fogtok örök haragot tartani.

Azt, hogy kívülről tudd szemlélni a dolgokat, miközben te vagy a tűzközelben, nos, ezt is gyakorolni kell:)

Üdv.