Miért veszik félvállról a problémámat, még a párom is piszkál, holott nehéz nekem ezzel együtt élnem, mi lenne a helyes megoldás?

Ó, én tegnap jöttem rá, hogy profin tudok kung-fu-zni, ha pókhálóba sétálok. Szintén utálom őket.

A férjem legalább megérti és bár közben röhög, de legyilkolja őket. Tegnap este a teraszon ültünk, egyszercsak rám nézett és annyit mondott, hogy "ne mozdulj meg!!", majd elindult felém, miközben fölém nézett. Meg se mertem moccanni.

Ő simán tartotta a pókhálót és nézegette a végén csüngő pókot.

A kutyámban imádom, hogy ha pókot lát, megeszi. Leggyakrabban őt hívom be és mutatom meg neki a pókot, ő felnyalja és meg van oldva :)

én megértelek:) én csak szimplán félek a pókoktól, heves reakciókat nem érzek amikor meglátom őket. Viszont van egy másik fóbiám, hasonló a tiedhez és nekem sem segít ebben a barátom, inkább gúnyolódik. Az a helyzet hogy víziszonyom van, én azt következtettem ki hogy azért mert születésemkor a nyakamra volt tekeredve a köldökzsinór már a magzatvízben, valószínűleg fuldokoltam.Én ezt tudom magyarázatként adni, lehet hülyeség. :)

Tavaly voltunk nyaralni a barátommal, vízközelben. Alig tudtam megmaradni a hasig érő vízben, a térdig érőben volt kellemes, akkor nem féltem. De ott mindenki előtt elkezdett cukkolni, hogy hát miért félek, stb. Rossz volt nagyon.

Annyira félek a víztől, hogy ha vízközelben vagyok, egyszerűen kapkodom a levegőt mintha megfulladnék benne.

Nem tudom igazából mi a megoldás, csak jól esett leírni:$

22L