Kívülállók, tudnátok segíteni? Kellene tanács vagy vélemény! [Bőv. Lent! ]
Az a helyzet, hogy a családunk elég érdekes személyiség típusokból áll.
A nővérem és sógorom lassan 12 éve boldogítják egymást az 5 éves gyermekükkel együtt.
Én a párommal 2 hónapja házasodtunk össze, 2 év után és van egy kislányunk (most lesz 1 éves).
A párom diplomás (tanár és fejlesztő), a sógorom kiszállító egy ételfutár cégnél. Már azóta az, hogy a családba bekerült.
Sógoromról tudni kell, hogy még az eljegyzésig sem jutott el. Tehát valójában nem rokon szintű sógor, csak én hívom így.
Apukám valamilyen okból nincs oda érte. Állandóan b@szogatja és durva dolgokat mond róla. Emiatt édesapámmal már tavaly karácsonykor össze vesztem.
A férjemmel jelenleg vidéken lakunk (itt tanít) és idén költözünk haza a tervek szerint. A családom többi tagja mind Pesten lakik.
Hétvégén hazamentünk a szüleimhez, mert ünneplés volt. Tudni kell, hogy 120 km-ről jövünk. Akármilyen kora reggel megyünk, mire felérünk meglehet halni a melegtől. Főleg klíma nélküli autóban egy gyerekkel.
A nővéreméket állandóan 11-re vagy délre hívják át. Mi kb. 7 óra fele indulunk innen és fél9-9-re fent is vagyunk. Persze ez forgalom függő! Édesapám hétvégén elkezdett ordibálni velem, hogy mi az, hogy a férjemmel a nővéremékhez megyünk előbb és nem rögtön hozzájuk. Mivel az esetek 99,9999999%-ban édesapám mindig közli, hogy túl korán jövünk (ismétlem reggel 9-10-ről beszélünk!), ezért úgy gondoltam, hogy most ráérünk odamenni mi is tesómékkal 11-re.
Édesapám pedig közölte, hogy panírozni és főzni kéne. Természetesen segíteni anyukámnak. Ebben félig igazat adok neki, DE (!!!) ha elvileg vendégségbe megyek, akkor miért álljak neki reggel 6-kor a házigazdánál főzni?
Oké, hogy segítek (alapvető) a szüleimnek, de miért én ugorjak 120 km-ről arrébb?! Miért nem a szomszéd kerületben lévő nővéreméket b@szogatja ebből a szempontból?
Nagyon sok esetben velünk foglalkoznak a szüleim. Nekünk segítenek, stb.. De ez a férjemmel való megismerkedés előtt sosem volt így.
Én voltam mindig a legkisebb, aki nem kapott meg szinte semmit. Nővérem ha úgy óhajtotta, megkapta azt, amire vágyott.
Lassan 10 éve van jogosítványom, de másfél éve van autóm. Igaz, apukámtól kaptuk a férjemmel, de sosem kértük tőle.
Ha jönnek hozzánk, akkor mindig hoznak egy csomó mindent. Pl. mosószert, tartós dolgokat.
Nem tudom, hogy miért tőlem várnak el mindent?! Amiatt, mert jelenleg nekünk "segítenek"?! Én sosem kértem tőlük semmit, mert mint írtam, úgy nőttem fel, hogy tudtam... nem kapom meg, amit szeretnék.
Eléggé belefáradtam már a dolgokba. Akárhányszor van valami, sosem jó... ha túl korán megyünk, nem jó. Ha túl későn, nem jó. Ha túl sokan, nem jó. Ha túl kevesen, nem jó.. most akkor mi van?!
Most hétvége is abból állt, hogy veszekedtek egymással. Mi meg ültünk a kis medence mellett a férjemmel és figyeltünk a lányunkra és az unokaöcsémre.
Tudna valaki tanácsot adni, hogy hogyan viszonyuljak a családomhoz?
válasza:Milyen dolgainkat?!
Én hallgatok folyton mindenkit a családban. Állandóan egymásra fújnak és már unom.
Karácsonykor is apám felhívott, hogy miért nem tettem róla fel képet a lányunk oldalára?! Miért csak a gyökér veje és a hül*e unokája van fent?! Ezen akadtam ki és 2 órán keresztül veszekedtünk egymással, hogy hogyan mondhat ilyet a rokonairól?! És, hogy nem szégyenli magát?!
Nekem is van véleményem jó pár rokonról (főleg férjem oldaláról), de mégis felveszem a jó pofit és illedelmesen viselkedem. Nem életcélom viszályt kialakítani mással...
Szóval, az apámmal való veszekedés után nem kértem bocsánatot tőle. Közöltem vele, hogy gondolkozzon el jó pár dolgon amit mond és tesz, mert így nem lesz jó vége a dolgoknak.
Azóta velem szemben megváltozott és tudja szerintem, hogy mi a határ. Nem is mer olyan dolgokat mondani/említeni előttem, amire tudja, hogy ugornék.
Viszont anyukám mondta, hogy azóta nagyon megváltozott (pozitív) irányba az apukám.
Ráadásul anyukám szerint ez a veszekedés közte és köztem jótékony hatással volt..
válasza:Én itt nem látok semmilyen bajt. Amit leírtál, az normális. Hogy mi lesz, ha összeköltöztök, azt nem tudom. Nem is értem a kérdésedet. Már azt, hogy "hogyan viszonyuljak a családomhoz?"
Köszönd meg, amiket kaptál, és kapsz folyamatosan, és ne nézd le a "sógorodat". A nővéred ilyent "tépett" magának. Tkp nem is értem, mi a bajod?
válasza:Tanácsot adni nem tudok, mert ilyen helyzetben még nem voltam.
Véleményem: ennél nagyobb problémád sosem legyen az életedben.
Leírásod alapján véleményem szerint nincs semmi olyan gondod, problémád ami igazán megrengetné az életedet és őszintén kívánom, ne is legyen. Meg kell köszönni a szülőknek a segítséget amit nyújtanak, és végighallgatni, amit mondanak.
Segítsd nekik abban, ott és úgy, ahogyan tudsz, ahogyan eddig is tetted, és örülj, hogy ilyen életed van.
Nem nézem le a nővéremet. Ilyet sehol sem írtam. Pont az van, hogy én védem meg őket az esetek többségében.
Igazából azt nem értem, hogy a szüleink miért tőlem és a férjemtől várnak el mindent 120 km-ről arrébb, miért nem a nővéreméktől?!
Nem azzal van a gond, hogy segíteni kell, az egy alapvető dolog, de akkor miért pampog az édesapám állandóan, ha túl korán megyünk vagy esetleg túl későn és stb..?!
Akkor mondja azt a telefonba (ha már mindennap képes 6× felhívni, én meg 4× visszahívni etetés, pelenkázás, altatás közben), hogy: lányom, X napon reggel 8-ra gyertek!
Miért mondja azt mindig, hogy jöttök, amikor jöttök?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!