Anyám nem hagy élni. Már többször megpróbáltam beszélni vele. Mit tehetnék még?
18 éves lány vagyok. Anyám gyakran annyira földhözragadt... egyszerűen nem tud élni.
Múltkor például be akartam ülni a barátaimmal a városba (a várostól 15 km-re lakunk) és egyből rám förmed: KIVEL?! ÉS MIKOR? 9-kor mennék be, mondtam. Erre ő: Jézusom, 9-kor?! Olyankor már hazafelé kéne jönnöd.
Ez annyira gáz, amikor tudom jól, hogy mások éjfélkor indulnak el valahová, s nincs is megszabva meddig maradjanak. Még a tőlem fiatalabbaknál is így van, holott én már nagykorú vagyok. Engem meg meddig enged el? 1-ig!!!
Ráadásul nem is tudom arra fogni, hogy rosszul viselkednék. Éltanuló vagyok ugyanis, kitűnő minden évben. Megfontolt döntéseket hozok mindig, átgondolom mit teszek.
Anyám annak örülne, ha egész életemben itt ülnék. Egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy tényleg nem tud élni.
Apám múltkor, VASÁRNAP! el akart menni a barátaival egy falunapra (5 km), erre ő: ÚRISTEN, hát ki találja ezeket ki? Mennyire unatkozhat az, aki ilyeneket csinál? Semmi értelme.
Akkor üljünk egész életünkben itthon és ne érezzük jól magunkat, ne csináljunk semmit?
Anyám persze engem mindig elenged a végén. Észérveket sorakoztatok fel neki, amire már nem tud mit mondani. Ezerszer mondtam már neki, hogy ez csak nálunk megy így és már felnőtt vagyok, hagyjon élni.
Jövőhéten szeretnék a barátaimmal lemenni egy tóhoz és már előre félek megkérdezni. És ez van minden egyes alkalommal, amikor megyek valahová. Már ezerszer mondtam le programot emiatt, anélkül, hogy megkérdeztem volna, mert egyszerűen gyomoridegem van már attól is, hogy mit fog legelőször reagálni.
Nem tudom, mit tehetnék. Annyiszor kívántam már azt, hogy bárcsak ne ide születtem volna vagy azt, hogy bár elválnának, én apával maradnék és akkor nem lenne megkötve a kezem... Tudom, ez felelőtlen kijelentés, pláne egy 18 évestől, de tényleg kibírhatatlan.
Úgy érzem, mintha egy kalitkában élnék. Annyira szeretném élvezni az életet, ahogy minden más korombeli, sőt tőlem fiatalabbak!
válasza:Attól még, hogy valaki nagykorú, nem jelenti azt,hogy az arcába röhöghet annak, aki eltartja. Ezt nem a kérdezőnek üzenném elsősorban.
Gondolom mész egyetemre. Ott majd megváltozik a helyzet, önállóan járhatsz, kelhetsz, hazautaznod sem kell, legfeljebb egyszer egy hónapban.
Egyébként az enyém is ilyen. Most akar már közös programozni, mikor gyerekkoromban kellett volna. Elvárná, hogy két hónapot üljek a panelban míg kezdődik a félév, holott az egyetem miatt az albérletemet fenn kell tartani,magyarán fizetni kell, ha ott vagyunk, ha nem. Ennek ellenére otthon kell ülnöm, a negyediken, 60 napig, otthon már se barátaim, se ismerőseim nincsenek...
Ez addig fog gy menni, míg el nem költözöl és nem tartod el magad.
válasza:Mondjuk én azért megkérdezném, hogy PONTOSAN mi baja van azzal, hogy elmész. Talán az, akikkel mész? Vagy hogy nem tudja, hol vagy?
Az, hogy félt, természetes. Ha elmúltál 18 éves, akkor nyilván több szabadságod lehet, de ettől függetlenül az édesanyád és joga van tudni, hogy éppen hol vagy. Ezt sem kell túlzásba vinni, persze, de azért én értem az ő oldalát is.
Simán előfordulhat az is, hogy csak veled szeretne lenni. Ha, mint írod, "nem tud élni", akkor valószínűleg arra is irigy, hogy te mászkálnál... Próbáltál már vele együtt elmenni valahova?
Köszönöm a tanácsokat. :) Mindenkinek ment a zöld.
10#-es nagyon jól megfogalmazta: "ez már inkább teher, mint oltalom..."
Megmondom neki, hogy lemegyünk a tóra, bár már előre látom, hogy sírás lesz a vége... és megmondom, hogy ezentúl nem kérek engedélyt semmire.
#9: Sajnos semennyire nem vagyok önálló. Nem dolgozom, mert igazából a szabadságon kívül tényleg mindent megkapok anyámtól, mindenféle követelőzés nélkül. Nincs okom panaszra. Viszont még van sajnos egy évem a suliból. Anyám ennek is úgy örül szerintem, hogy még 1 évig gyereknek kezelhet. Emiatt az egy miatt bánom,
hogy öt évfolyamosra jelentkeztem...
#11-essel egyetértek. Nem fogok a pofájába röhögni, bármennyire is szeretném, hiszen rengeteg mindent köszönhetek neki ezt leszámítva.
#12-es: Sokat vagyunk együtt. Vele szoktam menni vásárolni is, ha valami dolga van a városban, mindig bekísérem, elmegyek vele.
válasza:Megmondtam neki, hogy elmegyünk és egy szót nem szólt! :O Azt mondta, menjünk nyugodtan csak vigyázzak magamra... :D Azt hiszem kezdi elfogadni, hogy nem vagyok már gyerek :)
Egyébként utolsó: tudom, hogy nem az életkor határozza meg, mennyire vagy érett. Hidd el, elég érett vagyok a koromhoz képest is.
omg!!! velemis pont ez a helyzet,(majdnem szóról szóra) én most leszek 18 de már előre érzem, hogy nem fog akkor se változni semmi..:S aszittem eddig hogy az én helyzetemen kívül nem létezik ilyen a világban, mert ez egy abnormális életmód, amit én élek, de mint rájöttem, nem csak nekem jutott ez:S teljesen együtt érzek veled, ugyanezeket élem át énis.!
Ha szeretnél erröl beszélgetni, írj privit
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!