Végre nem vagyok állami gondozott, vajon el tudom majd felejteni?
Köszönöm szépen, szerencsére vannak céljaim, és mindent megteszek azért hogy el is érjem őket.
El se hiszem, hogy vége.
Én is drukkolok Neked!
Csatlakozom azokhoz, akik szerint nem kell elfelejteni, hanem erőt meríteni belőle. A baj meg a probléma olyan dolog, amiből ki lehet hozni nagyon sok jót az életünkben, és igazán az erőforrásainkká válhatnak. Ezt nagyon komolyan gondolom.
Most vagy 18? Hová mész, merre indulsz? Lány vagy, fiú vagy?
Tudom, hogy van egy pár kezdeményezés, vagyis emberek, akik arra teszik fel az életüket, hogy pont a Te helyzetedben lévő fiatalokat segítsék elindulni. Gyorsan rákerestem a google-on, és ezt találtam:
Biztos, hogy több is van, de nevekre nem emlékszem, pedig találkoztam már ilyesmivel, még lakások, lakóközösségek is vannak pár évre. Érdemes igénybe venni a segítséget, hogy az indulás könnyebb legyen, és a felnőtté válás ne egy egyik napról a másikra történő folyamat legyen... mert úgy nehéz ám.
Jó lenne egy közösség, ahová tartozol, ami megtart, akikkel számíthattok egymásra, érdekel egymás sorsa.
Őszintén kívánom, hogy nagyon boldog életed legyen!!!
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!