Külföldön dolgozik a párod? Ha igen miért ment ki, ha nem miért nem?

Nem csak a párom hanem én is.Már 6. éve hogy külföldön élünk.

Hogy miért mentünk ki?

Magyarország már akkor is bizonytalan volt.Meg igazából nem bírtam az embereknek azt a kesergését és savanyúságát.Úgy mászkálnak az utcán mint egy citrom lenne a szájukban állandóan.Rettentő irigykedőek és rosszindulatúak.

Jelenleg 2 gyermekünk van.Viszont még tervezünk egyet vagy kettőt.Ebben az országban ez lehetséges.

Nem szándékozunk hazamenni , beilleszkedtünk és a gyerekek is jól érzik magukat itt.

Látogatni,nyaralni mindig hazamegyünk Magyarországra.

Svájcban élünk.

Azért kíváncsi lennék arra melóra, ami itthon 90-et fizet, ausztriában meg több milliót... Igaz nem írtad, hogy milyen pénznemben van.

Az is érdekes, hogy ezen az oldalon mindenki a savanyúsággal meg a rosszindulatúsággal jön és persze mindig a MÁSIK a savanyú meg a rosszindulatú, közben általánosít is egy jóízűt. Úgy látszik ez az oldal az utolsó szigete a vidám és jóindulatú magyar embereknek a savanyúság és rosszindulatúság tengerén.

Hogy ne lennének savanyúak az emberek,ha egyszer nap mint nap a buszon,villamoson,metrón a sok nyomorultarcú,szenvedű és szomorú emberrel kell találkozni? Nem látni mást, csak hatalmas különbségeket.Nincs meg az aranyközépút.Mindenki ugyanolyan rosszul öltözött és szomorú, szemben a többi öntelt mgamutogató,hivalkodóval.(akiknekvalószínűleg könnyen jött csak a pénze... mert az igazi felsőközéposztállyal ugye az utcákon nem találkozni,ha csak nem a váci utcán...)

Arra én is kiváncsi lennék, hogy egyáltalán hogy lehet kijutni Svájcba dolgozni,mert eléggé nehezen engedik be oda a külföldieket...

En egymagam mentem ki kulfoldre immar 11 eve. Itt telepedtem le, megkertem az itteni allampolgarsagot. En anno azert kerekedtem fel, mert ugy ereztem akkor anno, h Mo nem tudja azt nyujtani amit el szeretnek erni, vagyis egy normalis tisztesseges eletet. A munkahelyem limbo volt, allandoan a csod szelen allt, iden sikeresen be is dolt. Nem lattam a jovot sem magam sem pedig a jovobeni gyermekem szamara.

Itt mentem ferjhez, itt szultem. Az akkori baratom nem akart kijonni, igy kapcsolat vege lett. aztan a sors ironiaja h evekkel kesobb megkeresett h megis kijonne....

Minden kezdet nehez, igy nehez volt nekem is itt kezdenem, de mara befutottam, van jo allasom, jol fizet, nem szakadok meg, nem idegeskedem, megbecsulnek. es elem az eletem. Egyet hianyolok itt nagyon a szocialis halot, mert azert durva h a terhes kismami addig nyomja a meloban mig meg nem szul, mert itt nincs tappenz, nincs sem gyes es gyed, minden fizetetlen.

Az emberek vidamak, a legrosszabb helyzetben is nevetnek.

Nagy hazban lakunk jelenleg 200nm-es, ben es most epitkezunk 450nm-eset mert ebben egy nagyobb csalad kenyelmesebben elfer, es kozelebb van a melohelyemhez meg kislanyom ovijahoz. Kislanyom nem nelkuloz, maganoviba jar, mert tobbet nyujt mint az allami, es a mi fizetesi szintunkon ugyanott vagyunk a magan-al mint az allamival. Nem kell agyalnom h mit fozzek, h minel olcsobban megusszam foleg ho vegen. Auto nem luxus, es itt batar 6 hengeresekkel vezetunk. a konyhai technikai eszkozok sem luxusak itt, tehat mosogatast gep vegzi, van paraelszivom, van kilma ha tul melegre felmegy a homerseklet, megy a futes es nem kell pulcsiban meg 3 pokrocban vacognom a szobaban. es mindezt kenyelmes munkavegzessel becsuletesen keresett fizetesbol meg lehet engedni.

Nem dicsekvesnek irom, eszem agaban sincs. Amink van, elotte meg amim volt egymagam ertem el, most mar ferjemmel egyutt, egyikunk sem szarmazik gazdag csaladbol, tehat nem alank raktak a penzt. Megdolgoztunk erte becsulettel. Mig otthon csak eldegelnenk, es minden luxus lenne, itt minden elerheto. Tehat kulonbsegnek irtam le.

Én jelenleg egyetemen tanulok, ha minden igaz, egyszer diplomás szülésznő leszek. Nálam is tervben van, hogy kimegyek külföldre, amint lehet.

A párom már 1 éve próbál kijutni, de eddig csak szemfényvesztésnek tűnt minden ajánlat. Nagyon oda kell figyelni, a legbiztonságosabb mód barát segítségével kijutni.

Sajnos a mai helyzet olyan ebben az országban, hogy szinte kényszeríti az embert a változásra.

Ha itthon maradnék, soha nem lenne saját lakásom, sőt, még valószínűleg gyermekem sem.

Munkás családból származom, a szüleim szakmunkások, és mióta bejött a válság, azóta mi is rendszeresen éhezünk, télen 3 paplannal alszunk.

Szerencsére magam tudom finanszírozni, mert a mostani állapotokhoz képest arra sem jutna pénzem, hogy hazautazzak, bérletet vegyek.

A külföldi munkával ezt szeretném kiküszöbölni! Úgy szeretnék élni, hogy ne azon kelljen rettegni, mikor kapcsolják ki az áramot, kötik ki a meleg vizet, vágják le a gázt, lesz-e egyáltalán hó végére kenyérre és vajra pénz...

Legalább azt a színvonalat elszeretném érni, amiben ilyen problémák szerepelnek: van-e pénzünk nyaralni legalább belföldön, mit vegyünk a gyerekeknek karácsonyra...

Remélem, érthetően megfogalmaztam.

Kedves utolso, igen ertheto voltal. Pontosan ezert leptem en is 11 eve. Es tenyleg ez a legnagyobb gondunk, h mit vegyunk szulinapra a kislanyomnak, milyen hazat is epitsunk, hova menjunk nyaralni jovore...

Szuleszno, nezz korbe Ausztralia, vagy Uj Zeland, kiemelt hianyszakmak, konnyen adnak letelepedesit.