Miért akar feleségül venni és magához láncolni 19 évesen? Megijedtem.

Komolyan beszélgettünk erről és kérdeztem, hogy szerinte ebből mi fog kisülni, ha teljesen mások az elképzeléseink. Azt mondta, hogy ha most ezért szakítani akarok vele, akkor nagyon ki fog készülni, mert nem tud nélkülem élni..

Én nem akarok szakítani, de eddig olyan jól elvoltunk, jól kijövünk egy lakásban is, de még csak 1 éve vagyunk együtt, úgy lenne ideális, ha közösen szórakoznánk, világot látnánk, lenne egy csomó közös élményünk és aztán majd valamikor esetleg komolyabbra fűzni a szálakat.

Neki annyira fontos a karrierje, hogy olyan lesz, mint az apja, aki folyton dolgozik, minél több pénzt akar keresni és a családjával meg alig van otthon. Én nem akarok boldogtalan feleség lenni.

Mert én akkor szeretnék megházasodni, ha előtte évekig éltünk együtt, megismertük egymást, letisztult, hogy együtt akarjuk leélni az életünket. A házasság nem egy olyan dolog, hogy a lényeg, hogy minél előbb megtörténjen egy viszonylag normális emberrel és aztán majd meglátjuk, mi lesz. Akivel összeházasodom, attól nem akarok elválni pár év múlva, mert akkor meg felesleges az egész. És ráérek majd a húszas éveim végén is megtenni bőven.

Azt mondja, azért sietne, mert megtalálta azt, akivel el tudja képzelni az egész életét, mert én vagyok a legszebb, legokosabb lány, akit valaha ismert és azt akarja, hogy majd én legyek a felesége. Nagyon jól esik, hogy így gondolja, csak félek, hogy ha esetleg felteszi azt a bizonyos kérdést, akkor nem tudok jól reagálni.

Az a lényeg, hogy "kitartsak" mellette, amikor ő elkezdi a nagybetűs életet és karriert épít. De akkor hol leszek én? Engem ki fog támogatni?