Milyen egy rendes család? A tietek milyen?

Szia! Én kettesben lakom anyukámmal (18vagyok), nincs testvérem, apa pedig nincs velünk.

Szerintem olyan egy igazi család, hogy van apa, anya meg 2-3 gyerek és SZERETIK egymást és vidámak, együtt esznek, este együtt néznek tévét, társasoznak, nevetnek, viccelődnek, néha elmennek hétvégén kirándulni, nyáron pedig nyaralni, a gyerekek néha verekednek, és máskor meg együtt játszanak...

Én valami ilyesminek képzelem... De semmi esetre sem ILYENnek... Egyszerűen NINCSEN családom... Egy embert nem nevezek a családomnak, ráadásul.... ááh mind1. De énszerintem ilyen a Család :) Remélem, az én gyerekeim majd így nőhetnek fel. Bár annyira utópisztikus, hogy mindezt valaha is átéljem...

Tudom, hogy mit érzel, én is így nőttem fel, csak nekem anyám volt alkoholista, apum meg éjjel-nappal dolgozott. Most már saját családom van és én normálisnak érzem, bár én sem nagyon tudom, hogy mi a normális.

Egy fiam és egy lányom van (meg persze egy férjem hozzá). A fiam 12, a lányom 8 éves. Egy nap általában úgy zajlik, hogy felkelek reggel, reggelit csinálok a családnak. Együtt eszünk és mindenki megy amerre lát. Sajnos sokat dolgozunk, így csak este érünk haza. Akkor vacsit csinálunk (sokszor együtt) és megbeszéljük, hogy kivel mi történt aznap. Aztán tanulok kicsit a gyerekekkel vagy leellenőrzöm a házit (mikor mire van igény). Utána már fürdés, lefekvés és alvás van. Hétvégente nem dolgozunk. Szombaton együtt takarítunk, mindenkinek van feladata. Délután kirándulunk, mozizunk vagy játszunk együtt (társas vagy videójáték, ilyesmi). Vasárnap a gyerkőcök mennek barátnőzni, haverozni, mi meg együtt töltjük a férjemmel a napot. Kis házimunka, sok szerelem. :-) Nyaranta igyekszünk legalább 1 hetet pihenni valahol a gyerekekkel. Néha még a gyerkőcök legjobb barátját/barátnőét is elvisszük magunkkal (tavaly például így volt). Aztán nyaralnak a nagymamánál is (anyósomnál), nemrég tanult meg a fiam horgászni és nagyon büszke volt rá. Én nagyon boldog vagyok így, szerintem a gyerekek és a férjem is. Amire a legbüszkébb vagyok az az, hogy őszinték hozzánk a gyerekek, és mindent megbeszélünk. Ehhez persze az kellett, hogy mindig meghallgassuk őket és komolyan vegyük a gondjaikat. Remélem, hogy egyszer neked is lesz családod és nagyon boldog leszel! Ez lebegjen a szemed előtt és próbáld elfelejteni ezt a helyzetet, amiben vagy most.

Nekem szerencsém volt....ahogy sok ember meséli,milyen a családja....néha nagyon sajnálom az embereket.

Azért azt tudd,hogy nincs tökéletes család. Mindenhol van feketebárány, történnek tragédiák és vannak veszekedések....hiszen nem érthetünk mindenben egyet hiába saját vérünk...

De a legfontosabb a szeretet és a bizalom. Mint bármely másik kapcsolatban ezek a fő gerendák,amire lehet építeni. Én mindig számíthattam és számíthatok a szüleimre, segítettek ahogy tudtak és én is viszonoztam,amikor tudtam. Van két hugom is, gyerekkorunkban szoros kapcsolatot ápoltunk, ez talán mélyen a mai napig bennünk van...ha történik valami, egyből látszik...de inkább ne történjen :P

Volt egy ismerősöm,akinek ilyen szülei voltak,mint neked.....mindez ellenére kitűnő tanuló volt és jó sportoló,elhatározta hogy neki nem lesz ilyen az élete. És lett egy férje, van egy gyermekük és mindazt megadja annak a csöppségnek,amit ő nem kapott meg :)

Majd ha lesz neked is családod,akkor fogod tudni,milyen érzés és remélem te is majd megpróbálsz minden szeretetet megadni neki!

Nem azon múlik, miket csinálunk együtt.

Nekem - összeteszem a kezem - nagyon jó volt a gyerekkori családom is, és a mostani is.

A hozzáálláson múlik minden. Egy akarati döntéssel kezdődik: a páromat minden körülmények között szeretni fogom. Ez nem érzelmeket jelent elsősorban, hanem hozzáállást: az ő problémái érdekelnek, segítek neki, ahogyan csak tudok, magam elé helyezem az ő érdekeit, a javát akarom, ő nem azért van, hogy az én igényeim kielégüljenek, hanem én vállalom azt a feladatot, önként, hogy az ő igényeit betöltsem. Az elvárásokat mint olyat elfelejtem.

A pénzügyekben szigorúan gondolkozom, az önfegyelem elengedhetetlen.

Olyan párt kell találni, aki hasonlóan gondolkozik.

Ha ezek megvannak, a szerelem jó talajba kerül, és fantasztikusan jó családi légkör tud kialakulni.

Attól, hogy valakivel összeházasodunk, vagy összeköltözünk kipróbálni, megy-e, legfeljebb csak felszínre kerül, hogy a fenti elengedhetetlen feltételek fennállnak-e. De lehet ezeket még a legelején is kideríteni, nem kell valakivel könyékig belemenni egy kapcsolatba, hogy a fenti szempontokat meglássam, megvannak-e.

A férjem nem jó családból származik, mégis nagyon jó férj, mert nem megy ész nélkül a gyerekkorában látott minta után.

A hagyományok, közös programok, egyebek mind csak külső megnyilvánulásai annak a lényegnek, ami láthatatlanul fenntart minden jó családot. Ezeket csinálva a fentiek nélkül nem lesz az egészből semmi.

A jó házasság garantálja a gyerekeknek a jó családi légkört. A házastárs fontosabb kell legyen számomra, mint a gyerek, akkor érzik magukat ők is biztonságban.

Nos röviden: anyám pont mint Sztálin. Üvölt mindenért, ő Anna Carolina hercegnőnek érzi magát itthon. Apám szó nélkül nyal neki, és akkor sem mondja meg a véleményét ha tudja, hogy nem neki van igaza.

A bátyám már szaladt utánam vascsővel, üvöltve hogy megöl, folytogatott már, elhordott már mindenféle fajzatnak. A barátnője itt csövezik nálunk 7 napból 6ot, nem dolgozik, itthon se csinál semmit.

Én 22, főiskolás. Tök jó a világ!