Nagymamám miért akar mindig teletömni kajával?

"Nem tudom, de én nagyon utálom, ha tömnek, főleg, mivel vigyázni akarok az alakomra, amit szintén nagyon nehéz volt elérni..."

Azért arra is gondolj, hogy milyen örömmel, szeretettel süti neked a süteményt stb. és milyen rosszul eshet neki a visszautasítás. Az ő fiatal korában még nem volt ez a fogyókúra mánia, sőt egészen más volt a szépségideál, így nem biztos, hogy megérti, hogy "vigyázol az alakodra".

Akkor legalább beszéld meg vele, hogy mi az, amit szívesen megennél, ha legközelebb mégy, biztos szívesen elkészíti neked, és legalább nem az van, hogy nem eszel nála semmit!

Nem készítette, otthonban él, mindig felviszi a megmaradt adagját, és azt kínálja.

Nincs ezzel semmi gond, de nem nekem készíti, úgyhogy ilyen probléma nincsen. Magának viszi fel későbbre, csak aztán, ha odamegyünk, oda akarja adni, pedig az az övé - ha meg nem kell neki, ne vigye fel.

Mert a nagyik ilyenek.

A 9gag is tele van hasonló poénokkal:

[link]

[link]

[link]

Először is: 5-féle szeretetnyelv létezik, és lehet, hogy a Nagymamád a negyediket "beszéli":

- elismerő szavak

- minőségi idő

- ajándékozás

- szívességek

- testi érintés.

Másodszor: amikor a kezedre szedi a forró levest, ott már rég nem a szeretetről van szó, hanem hierarchia-harcról. Vagy inkább az önállóságod harcáról. Amikor ő akarja jobban tudni, hogy a te testednek mi jó, és ezt szelíden rád is erőszakolja, akkor ezzel megkérdőjelezi a kompetenciádat (a saját tested feletti döntés jogában), azaz gyerek-státuszban tart.

Ettől még kell, és lehet szeretni a Nagyit, de ezt nem árt tudni. (Nekem legalábbis évtizedekbe telt, amíg rájöttem... :( .)

Sajnos sokszor ettől érzi még magát - a kora ellenére - kompetensnek, hogy keresztül tudja vinni rajtad az akaratát.

Szerintem ha az élet más területein már bizonyítottál, stabil személyiség vagy, akkor belemehetsz egy ilyen játékba az udvariasság kedvéért.

Ha épp munkanélküli vagy (persze olyankor jól jön a finom kaja), vagy kismama/kispapa, akkor nem biztos, hogy el tudod játszani a szereped... Nem is biztos, hogy kell.

Nekem egy olyan nagymamám is van, aki ha mozdulok, hogy mennem kell, pattan, és kikísér. Nem tukmál, nem tart vissza. Tőle mindig "megerősödve" (felnőttként) jövök el, mert azt érezteti velem, hogy kompetens vagyok. És ha ezekben a döntésekben az vagyok, akkor az élet más területein is az leszek! :)