Bántalmazott szülőd kisgyerekenként? Milyen ma a kapcsolatotok?

Persze, minden volt, mert átok rossz voltam és megérdemeltem.

Nagyon jó a kapcsolatunk, mert felnőtt fejjel belátom, hogy amit kaptam, jogosan kaptam. Nem bántalmaztak, neveltek és ha nem teszik, ma egy semmirekellő lennék jövő nélkül.

Mindkettő, 13 éves korom után mondjuk verni már nem vertek, csak lelkileg bántalmazott anyám. 20 évig tűrtem, végül otthagytam, már 1 éve nem is láttam és nem is érdekel.

Mindig azt hittem nem hat majd ki rám, de ez nem igaz. Gyerekként tudni kellett hazudni, hogy elkerüljem a verést, tudni kellett meglapulni, mintha ott sem lennék. Felnőttként csak egy párkapcsolatom volt ill van, 5 éve. Ragaszkodó vagyok nagyon, mert a párom szeret, de időnként bántom, mert rám jön a menekülhetnék innen is. Követelőző vagyok néha, ha nem mindig figyel, akkor dühös leszek. Kell az a figyelem, amit gyerekként nem kaptam meg.

Sajnos sokszor erő kell ahhoz, hogy ne legyek olyan, mint az anyám, néha az ő kegyetlenkedéseit hallom vissza magamtól, ezt láttam, ezt tanultam.

Szóval nehéz, mindig figyelni kell magamra, tudatosan elengedni a feszültséget. Persze gyógyult sosem leszek lelkileg, ezzel együtt kell élni.

4/4-es vagyok.

Felnőttként kellett a férjem mellett megtanulni,milyen az a normális élet.Nagyon nehéz.Hogy is kell valójában az emberekkel viselkedni,hogy neveljem a gyerekeimet,hogy jót kapjanak,hogy szeretetet,értékeket kapjanak! Ha nem lenne olyan párom,amilyen nem tudnék normális életet élni!!!

Fizikailag,betegségekkel jön ki rajtam most,az a sok fájdalom.

Én konkrétan lelki terrorba éltem. A fizikai bántalmazás elenyésző volt, azonban a lelki sérelmeket nehezebb volt kezelni. Mindkét szülőm alkoholista volt akkor.

Az életemre ez annyiban nyomta rá a bélyegét, hogy nem tudom elviselni a piát. Én abszolút nem iszom, és a részegséget a férjemtől se fogadom el. Ha iszik nem zavar, de ha már látványos akkor nagyon.

Kb 7év kemény munkával tudtam a különköltözés után rendezni magammal, és a szüleimmel a dolgainkat.

Amikor az első fiam született, kompromisszumot ajánlottam, hiszen a gyereknek nagyszülőkre is szükségük van. Vagy abbahagyják az ivást, vagy nem látják a gyerekemet.

Nem tudom hogy honnan volt ennyi erejük, de leálltak több mint 15 év alkoholizmus után, és azóta /14éve/ egy kortyot se ittak.

Így hát 7 éve teljesen jó a kapcsolatunk, mindent helyre tudtunk hozni.

Anyam es apam ugy jottek ossze, hogy egyetlen egy ejszakas kalandnak indult. Par honapra ra, anyam beallitott, hogy no a pocakja. Apam felvallalta. Igy szuletett a noverem. Aztan valahogy egyutt maradtak egeszen ocsem fel eves koraig. Elvaltak, mi apuhoz kerultunk, mert anyunak nem volt semmije, apunak allasa es haza is volt. Anyam onnantol kezdve leszarta a fejunket. Apu mindent megadott, kiveve a szeretetet. Kiskorunktol vert. Az utolso veresemet korulbelul 13-15 eves kormban kaptam. Kozben ment a lelki terror, plusz neveloanyak, mostohatestverek. 10 eves koromban osszeismerkedett egy novel apu, es vele maradt egesz a kozos gyerek 14. szuletesnapjaig. Kabe egy evvel az utan szuletett, ahogy osszejottek. A kozos gyerek es az uj neveloanya meg jobban rontott a helyzetunkon. Megindult a kivetelezes hugom fele. En nem nagyon voltam ra feltekeny, nagyon szeretem, a mai napig vele van a legjobb kapcsolatom tesoim kozul. Mindent neveloanyam intezett a gyerek korul, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy lefoglaljam tesom. 95%-ban en foglalkoztam vele, nagyon szerettuk egymast. A veresek azert voltak, mert eleg rossz (3-as tanulo voltam) tanulo voltam es sokszor kaptam rossz jegyet, amit nem mondtam el. Mikor kiderult, akkor kaptam ki. Eleg brutalisan vertek egy kerti slaggal, a fenekemet. Tetezte a dolgot, hogy apam nagy futo es akkortajt,mikor hugom 1 eves volt, elhivott futni minket. Egy par hetig nem volt gond, de aztan egyre jobban rament arra, hogy jobban es jobban kellett futnunk. Ha nem futottunk jol, akkor buntetes jart. A legenyhebb, hogy nem nezhettunk tv-t. De altalaban ezek a buntetesek engem sulytottak, mert en lassabban futottam. Volt, hogy folytogatott apam az utcan, azert mert nem birtam. Rugdosott, es ha nem futottam jol, volt, hogy bekaugetesben kellett bemennem a kaputol a hazig (50 meter) futas utan, volt, hogy utana meg meg is vert. Orokoltem valamelyik felmenomtol a nagylabujjamon a csontkinovest (butyok), ami a megeroltetestol plusz a boka sullyedestol es ludtalptol olyan sulyossa volt, hogy 15 eves koromban meg kellett muteni. Az orvos el volt hulve, azt mondta, ekkora butykot oregasszonyokon szokott latni. Az orvos azt mondta, hogy ha nem hagyom abba a futast, tonkremegy a labam. Szoval megmenekultem. Azt mondanom sem kell gondolom, hogy iszonyat fajt, a mai napig faj a butykom.

Az ovodaban elestem, kiallo lett a fogam, mert akkor mar maradando volt es kifele nott vissza. Fogszabalyzo kellett. Nem tudtam becsukni a szamat, apam vagta a hajamat (lany vagyok, el tudjatok kepzelni), nem baratkozott velem senki, sot, csufoltak.

Utaltam iskolaba jarni, utaltam haza jarni. Az egesz gyerekkorom egy hatalmas remalom volt. Akkor javult a helyzet, mikor fosulira mentem. Kozepiskolaban elso osztalyban volt a melypontom. Leszartam mindent, ongyilkos akartam lenni, mindenkinek mondogattam, hogy de jo lenne a kamion ele vetni magam. Ok azt hittek viccelek. Meg tetszett is nekem, hogy pesszimista vagyok. 9.-ben megbuktam. Aztan valami fordulat kovetkezett. Hirtelen raebredtem, hogy egyetlen kiut van a szuleim elol: Jol elvegezni a kozepsulit, esetleg fosulira menni, ahol mar koleszos lennek, es a diplomaval jo allast szerezni, hogy elkoltozhessek otthonrol. Elkezdtem rafekudni a tanulasra es foiskolas lettem. Koleszos. Maga volt a menyorszag.

Kozben minden hetvegen vegig hallgattam, hogy csuszo maszo fereg vagyok, takarodjak otthonrol....stb.

Ekkor jott az en hercegem. 2.-os voltam, es eldontottuk, hogy elvegzem a sulit, aztan irany kulfold. Ot mindig leallitottam, hogy ne szoljon be szuleimnek. (nagyon nehez volt visszafognom) 2 ev kulfold utan ugy esett, hogy kulon mentunk haza (szabadsagolas miatt) latogatoba. Akkor meg piszkaltak a szuleim. Parom beszolt nekik, azota nem piszkaltak. 2 evvel ez elott apu szivbeteg lett, kijott hozzam meglatogatni, elmondta, es bocsanatot kert mindenert. Osszeborultunk, es egyutt sirtunk. Megbocsajtottam. Azota jo a kapcsolatunk, segit, ahol tud. Van egy kozel 2 eves kislanyunk, kozel 8 eve vagyunk egyutt parommal, azt hiszem tokeletes a kapcsolatunk.

Annak ellenere, hogy mindezeken keresztul mentem, elmondhatom, hogy nagyjabol normalis vagyok

Azt hiszem szerencses vagyok.