Milyen a kapcsolatotok a párotok elöző házasságából születettekkel?

Páromnak 1 kamasz fia van, keveset látom, így normális a kapcsolatunk. Én nem kezdeményezem a közös programokat, legyenek csak kettesben azon a heti 1 napon, és így neki sincs oka neheztelni rám.

Első vagyok. Mennyi idősek, és hogy viszonyulnak hozzád?

A férjem esetleges lányát ( nem tudjuk, hogy az övé e, még csak nem is az ő nevét viseli, a férj elismerte az apaságot, akivel amúgy akkor válófélben volt a nő) nem ismerem, mert az anya tiltja, egyszer látta a férjem is.

Szerintem ne görcsölj.A párod szereti a gyerekeit, ez természtes,ők nemigen szeretnek téged,gondolom,de ez is természetes.Nem írtad, milyen korúak és fiúk-lányok-e.Neked nem kell nyomulni rájuk semmiben,a párod írányítsa ügyesen a kapcsolatotokat.Gondolj arra, hogy lehetne ez fordítva is:a te gyerekeid és az új párod.

Nagyon sok múlik az anyuka viszonyulásán. Nálunk az anyuka utál engem, ezért a gyereknek is utálnia kell. Holott a 11 évessel még nem is találkoztam a több mint egy év alatt. A másik gyerekek elmondasa és páromhoz való viszonyulása alapján nem lennék úgysem szívesen a közelében, ha már kamaszodik. Most 11.

Nekem két ismerősöm is van, ahol lízingelt gyerkőcök vannak. Az egyik mintacsalád, meg nem mondanád, hogy nem az anyukáé a gyerek, mert teljesen gy viselkedik, mintha az anyja lenne, komolyan elvárja tőle, hogy viselkedjen és tanuljon, a gyerek pedig szót fogad neki. Persze, előfordulnak kisebb összezörrenések, de a nevelőanya szépen kezeli ezeket, nem bántja a kisfiút, aki egyébként 8 éves, és 1 éve van új mamája. Sógoroméknál egy 11 és egy 14 éves fiú van, elviselhetetlenek. Az anyjuk a széltől is óvja őket, főleg a nagyobbat, hogy nem rossz, csak eleven, stb. Sógoromat rendszeresen lecseszi a gyerek előtt, ha próbálja fegyelmezni, kiáll a gyerekért, ugyanakkor, ha neki durran el az agya ordít a gyerekkel, mint a sakál, de pl. amikor elgyújtotta a fáskamrát nem kapott ki egyáltalán, mert nem az anyja volt otthon, sógorom meg félt, hogy agyonütné, annyit meg nem ért. Az anyja annyit mondott rá, hogy előfordul. Szerintem sok múlik a vér szerinti szülőn, mennyire hagyja a másikat érvényesülni. Ha csak néha vigyáztok rá, nem nálatok van elhelyezve, túl lehet élni, de pl. nálunk most született kisbaba, 3 hetes, és már többször megkért az anyjuk, hogy vigyázzak a gyerekeire. Először kiröhögtem, azt hittem, hogy viccel... Nem, halál komolyan gondolta, hogy szülés után, kisbabával még én vigyázzak a neveletlen kölkeire, akiket még csak nem is mernék egy szobában hagyni a kisbabámmal...! 25N

Nekem nincsen szerencsére ilyen "kénytelen-rokonom", de ha lenne, én nem keresném a társaságát. Már amikor anyámnak volt egy palija és annak volt gyereke, őt is nehéz volt elfogadni, nemhogy az én párom gyerekeit. Én imádom a gyerekeket, én is szeretnék sajátot, ő a mindenem lenne, de belegondolva irtózom, hogy a kényszerhelyzet miatt el kell fogadnom és szeretnem kellene egy olyan gyereket, aki nem az enyém. Sajnos én ilyen vagyok.