Összezavarodtam, hogyan tovább?

4 éve vagyunk együtt. Jól megvagyunk, de bennem mostanában megváltozott valami. Kezdtem távolodni tőle, nem történt semmi konkrét ok. (Nincs 3.fél, nincs senki akire vágynék.) Egyszerűen csak olyan gondolatok kerítettek hatalmukban, hogy nem biztos, hogy párom az az ember, akivel le szeretném élni az életem. Nem ilyennek képzeltem el a nagy Ő-met, nem ilyen életre vágytam. Úgy érzem egyik pillanatról a másikra totális zűrzavar támadt bennem. Fogalmam sincs mit akarok és időre lenne szükségem, hogy eldöntsem. Ezt párom és észrevette, pedig próbáltam palástolni. Ennyire konkréten még nem mertem elmondani neki a dolgokat, de mégis érzi. Ő nagyon fél, hogy elveszít. Sokkal ragaszkodóbb lett, mindenben a kedvembe jár és a tenyerén hordoz. Alap esetben boldogabb lennék, mint valaha..de most nyomaszt a viselkedése. Azt érzem nem érdemli meg, hogy becsapjam. Nem tudok vele őszinte lenni, mert félek hogy nagyon megbántom és sebeket ejtek rajta.

Ő egyre többször utalgat arra, hogy mit szólnék hozzá ha megkérné a kezem... amiktől még jobban halálra rémülök. (Ugyanis még egy fél éve boldogan igent mondtam volna, most pedig fogalmam sincs hogy reagálnék) Egyre többször beszél a közös jövőnkről, terveiről az életünkről. Én pedig lassan kikészülök.

Mit tegyek? Miért érzem ezt? Szeretem, akkor miért nem vagyok boldog mellette? Egész eddig én is a közös jövőnkről álmodoztam, akkor most miért "őrültem" meg?

Nem bírom ezt így már tovább és párommal szemben is nagyon rosszul élem meg, hogy nem vagyok teljesen őszinte vele!

Én/27 Ő/30