Miért kell csalódnom állandóan az emberekben, legfőképp a családomban is?

Eddig azt hittem,anyósommal jó a kapcsolatom.De tegnap kiderült,hogy tévedtem.Eddig sokszor összeugrottunk a férjemmel,mert a családi ügyeket illetően más véleményen voltunk.Most volt egy családi összejövetel.Kiderült,hogy a sógornőméknek nagy szívfájdalma,hogy egyszer,mikor nálunk voltak,nem laktak jól és máshol kellett enniük.Ez évekkel ezelőtt volt.Csak azt nem értem,mikor,mert mikor hozzánk jöttek mindig a legfinomabb ételeket csináltam és annyit,hogy maradt is még 2 napra.Erre tegnap jön az anyósom,hogy a férjemmel mindketten olyanok vagyunk,mint a f...om.Mert mikor egyszer ott volt nálunk vagy 5 éve,akkor nem jutott neki,csak a kenyér vége.Biztos vagyok benne,hogy akkor is kérdeztem,menjek-e boltba,ő meg azt mondta,hogy ne.Meg az a szokása,hogy előző este 7-8-kor bejelenti,hogy akkor másnap reggel 7-kor ott van nálunk és menjünk ki elé a buszhoz/vonathoz.

Az nem baj,hogy tavaly január óta készül eljönni hozzánk,akik 40 km-re lakunk,de nem tud,mert szar a közlekedés.De a lányához el tud menni,aki 300 km-re lakik és akihez 5 órát kell utazni,meg átszállni kb 5x.

Én meg azért vagyok szar anya,mert nem próbálgatom mindenhogyan a gyerekembe belenyomni azokat az ételeket,amiket nem szeret.Pl nem eszi meg a piros színű gyümölcsöt,zöldséget.De nekem akkor is erőltetnem kell.Vagy leturmixolni,vagy elcsipkedni.Mert a másik unokájánál a nagymama a kenőmájasba passzírozott egy kis darab paradicsomot és milyen frankó nő.Igaz,hogy a kislány két évesen nem eszik egyedül,nem lehet neki nemet mondani semmire,mert egy elkényeztetett liba.És azért is szar vagyok,mert nem veszek echinácia cseppet a gyerek immunrendszerének az erősítésére.Mert akkor így hetente beteg lesz.Tudni kell,hogy február végén kezdte a bölcsit és havonta 1 hetet itthon van,mert köhög,meg folyik az orra.De szerintem ez normális,új közösség,új bacik.De ő is gondozónőként dolgozott bölcsiben,meg felnevelt 3 gyereket.De arra nem volt még képes két és fél év alatt,hogy egy csomag pelust vegyen az unokájának.

Állandóan a másik unokája nevén szólítja a fiamat(a másik unoka lány),a kislány már kakil bilibe,közölte a fiammal,hogy te is bilizzél,mert a másik már bilizik.A fiam nem nagyon akar beszélni,a kislány már beszélget.Erre közli:hát,csak megszólal már a fiam is.És szembe áll vele és mint egy elmeroggyantnak hangosan artikulál az arcába.Meg mondjad már hogy mama,mert a kislány milyen szépen mondja.

Ja és persze szembe mindig megy a vigyorgás,de a hátunk mögött meg ez megy.Mi nem tudunk semmit jól csinálni.Az építkezésünk nem halad,állandóan jön,hogy miért nem fogadunk embert.De egyszer eszébe nem jutott volna,hogy azt mondja,akkor eljövök,vigyázok a kicsire,hogy mindketten el tudjatok menni dolgozni.

Unom az egészet.Most megy majd a fiam hozzá,de szívem szerint el sem engedném.Csak nem tudok itthon maradni.

És legjobban az bánt,hogy én mellé álltam,igyekeztem a két nagymama között egyformán elosztani az időt.De ezek után befejeztem.