Normális dolog ez anyától?
A barátom azért nem jöhet hozzánk, mert
1. anyának nincs kedve egész nap a tűzhely mellett állni
2. nincs kedve minket "szolgálni" (ő használja ezt a szót, = főzés...)
3. nem segítünk neki semmit (ha megkér valamire, szó nélkül megcsináljuk, + mindig én mosogatok el minden kaja után)
4. egész nap döglünk (barátpm egész héten dolgozik reggel 7től este 5ig, én pedig a vizsgáimra készülök, tanulok. én kérek elnézést, hogy nem kelünk fel reggel 6kor. 8-9 körül mindig felkelünk, és szoktam úgy is tanulni, hogy barátom itt van, anya persze nem hiszi el, azt mondja hogy egész nap csak "lógunk", mert persze ő csak annyit lát hogy bent vagyunk a szobámban, nem érti meg hogy olyankor sokszor tanulunk is.)
Ezzel a "szolgálni" szóval tud a legjobban kiborítani. Csak főznie kell, semmi mást nem kell miattunk csinálnia, mit kellene... Én meg nem főzhetek, mert "az ő konyhájába nem mehet be senki".
Csak hétvégente tudunk találkozni a barátommal, egyik hétvégén náluk vagyunk, a másikon náluk. Mindig jópofizik egész hétvégén anyukám, aztán mikor a barátom elmegy egyből váhja a pofákat meg hogy többet ő ezt nem fogja csinálni, ide többet ne jöjjünk...
Megjegyzem, anyukám nem dolgozik, a nevelőapám tart el minket, szóval igazából a takarításon meg a főzésen kívül más dolga sincs.
20 évesek vagyunk
Három dolog jut róla az eszembe, 20 éves fiú anyukájaként: Egyik a középkorúak válsága, vagyis az, hogy a gyermekünk első igazi nagy szerelme idején szembesülünk a saját múlandóságunkkal és ezt nem mindenkinek könnyű feldolgozni, főleg,hogy anyud egyben egy kisiskolásnak is az anyukája. Ő hol egész fiatalként, hol meg maholnap nagymamaként kell gondoljon magára. Nekem pl. azért könnyebb, mert közel egykorúak a gyerekeink , meg későn is születtek, szóval nekem inkább a vágyaim közt szerepel a majdani nagymamaság, mintsem kétségbe ejtsen a gondolat. Másrészt zavarhatják anyudat olyan mindennapi apróságok, mint a "nem sasszézhatok kedvemre hálóingben-miben a saját lakásomban, ahogy eddig tettem". Harmadrészt elég unalmas élete lehet az alapján amit írsz, és talán szeretne veletek egy kicsit többet beszélgetni. De hát a szerelem rózsaszín köde, meg a sok tanulás ugyebár...
Szerintem az első kettővel semmi dolgod, azt Neki kell magával lerendeznie, csak azért írtam le, hogy a szolgálni szót behelyettesíthesd vele, hiszen anyud ezt mondja, de lehet, hogy a leírtakat érzi, csak nem tudja vagy akarja ezeket megfogalmazni.
A harmadikról: egyezz meg a barátoddal, mennyi időt (pl.10-15 percnyit tudtok az anyuddal való csevegésre szánni. Lehet közben teregetni, mosogatni, teríteni is, csak mindig legyen egy kis idő a napból amikor ő általatok szeretve és fontosnak tartva érezheti magát. Tudom, hogy szereted, hiszen a kérdésed magáért beszél, de ha rendszeresen kimutatod, az csodát tehet. Sok sikert és kitartást ! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!