Unom a családom! Más is van ezzel így?

23 vagyok, kb még egy év is eltelhet, mire sikerül elköltöznöm itthonról. A szüleimmel semmi baj, nem isznak, nem vernek, van munkájuk, nekem is, de mégis úgy érzem megőrülök itthon. Azt tervezem, ha elköltözök végre, vagy fél évig haza se jövök /amúgy is külföldre megyünk a párommal/. Igaz, hogy elég sokat vagyok itthon, de akkor a legjobb, ha egyedül vagyok. Annyira idegesítenek ketten. Tudom ez olyan hálátlan gyerek esete. Néha azt gondolom ez amolyan fészekelhagyó pánik, ami normális, ha 23 vagyok. Máskor meg, hogy az őseim totál zakkantak, azt sem tudom mit keresek ebben a családban, mikor a párom famíliája ezerszer rendesebb. Bárcsak ne ide kellett volna születni. És minél tovább vagyok itthon, annál inkább azt érzem, hogy begyepesedem úgy, mint ők, és ugyanolyan idegesítő leszek 50 éves koromra. Egyszerűen nem tudok az ő fejükkel gondolkozni, hogy miért jó nekik így, ahogy élnek.