Mit kezdjek a párommal?
Párommal 1 éve vagyunk együtt. De még soha nem beszélgettünk egy jót..vele tulajdonképp nem lehet beszélgetni. Én csak kérdezősködök, faggatózok azt tolakodásnak veszi. Magától nem mond semmit. Nem beszél az érzéseiről, gondolatairól szinte csak a szükséges dolgokat közli. Én mindenről beszélek, ő jobb esetben csak egy két szóval reagál az anekdotáimra vagy csak egyszerűen leráz...Ha kiakadok, hogy vele még beszélgetni sem lehet nem veszi komolyan..olyankor beszélgetést kezdeményez és témát vált..(gondolom azért, hogy ne veszekedjek vele) Kezdtem nagyon magányosnak érzeni magam mellette és ki voltam éhezve a párok között normális kommunikációra..már már a szakítást fontolgattam..amikor is elmentünk együtt szórakozni. (Ez nem újdonság, szoktunk eljárni csakhogy ő általában vezet->nem ihat.) Kivételesen haverja volt a sofőr ő pedig tudott inni, hát teljesen ledöbbentem...mintha kicserélték volna. Gyakorlatilag be nem állt a szája, amíg a többiek buliztak mi tulajdonképp megbeszéltük az egész életünket, kapcsolatunkat a pult mellett. Mindent őszintén elmondott, magától. Elmondta hogy még soha senkit nem szeretett ennyire és komolyan gondolja velem és mi nem tetszik neki velem kapcsolatban, mi az amit tudja hogy nekem nem tetszik.min kellene változtatnunk. Milyen közös tervei/terveink vannak..egyszóval mindent. Én olyan boldog voltam a következő napokban mint még soha, azt éreztem végre megnyílt nekem. erre vártam és most már minden jó lesz köztünk. Úgy terveztem, mostantól mindent megbeszélünk és nem lesz bennem feszültség.
Csakhogy azóta eltelt 1 hónap és a köztünk lévő kommunikáció újra nulla. (Amit egyébként a szokásosnál is rosszabban viselek, mert már szembesültem vele milyen jó is lehetne) Állandóan csak veszekszem és elégedetlenkedem.
Mit tegyek? El kell fogadnom, hogy ő ilyen típus? És ha esetleg valamit megszeretnék beszélni a párommal itassam le, mert anélkül nem megy??! (Ez vicc volt, de remélem értitek a lényeget)
Én/25 Ő/29
Mintha csak rólunk irtál volna.Annyi hogy ha a párom iszik még nyomulós is.
Annyit tudok mondani hogy változni nem fog,sok éve együtt vagyok a férjemmel és kicsit sem változott a helyzet.Ők ilyenek ha ezzel együtt tudsz élni akkor jó ha nem akkor jobb külön.Egy darabig én is probálkoztam de beláttam hogy nem megy,elfogadtam,azóta sokkal jobb.
Kb. én is ilyen vagyok, na ennyire nem súlyos eset.
-Székelyt kérdezi a felesége: Szeretsz te még engem? Sose mondod, nem is beszélgetsz velem.
-Asszony, mikor elvettelek, az oltár előtt mondtam neked, hogy szeretlek. Ha változás lesz, szólok.
Hétvégente megisztok 2 üveg bort és beszélgettek, legalább lesz miről beszélni, ami egész héten történt.
Te egy nagyon jó példa vagy arra amit szoktam mondani az embereknek a párkapcsolattal kapcsolatban.
1 év baromi kevés idő ennyi idő kell ahhoz,hogy kezd megszokni a másikat,de még nem ismered eléggé.Amikor elmúlik a szerelem és csak a szeretet marad akkor előjönnek a dolgok amik zavarnak a másikban.Ha ezeket a dolgokat nem tudod elfogadni és kompromisszumokat sem tudtok kötni akkor nem illetek össze.
Nagyon egyszerű dolgok ezek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!