Mit kezdjek a párommal?
Párommal 1 éve vagyunk együtt. De még soha nem beszélgettünk egy jót..vele tulajdonképp nem lehet beszélgetni. Én csak kérdezősködök, faggatózok azt tolakodásnak veszi. Magától nem mond semmit. Nem beszél az érzéseiről, gondolatairól szinte csak a szükséges dolgokat közli. Én mindenről beszélek, ő jobb esetben csak egy két szóval reagál az anekdotáimra vagy csak egyszerűen leráz...Ha kiakadok, hogy vele még beszélgetni sem lehet nem veszi komolyan..olyankor beszélgetést kezdeményez és témát vált..(gondolom azért, hogy ne veszekedjek vele) Kezdtem nagyon magányosnak érzeni magam mellette és ki voltam éhezve a párok között normális kommunikációra..már már a szakítást fontolgattam..amikor is elmentünk együtt szórakozni. (Ez nem újdonság, szoktunk eljárni csakhogy ő általában vezet->nem ihat.) Kivételesen haverja volt a sofőr ő pedig tudott inni, hát teljesen ledöbbentem...mintha kicserélték volna. Gyakorlatilag be nem állt a szája, amíg a többiek buliztak mi tulajdonképp megbeszéltük az egész életünket, kapcsolatunkat a pult mellett. Mindent őszintén elmondott, magától. Elmondta hogy még soha senkit nem szeretett ennyire és komolyan gondolja velem és mi nem tetszik neki velem kapcsolatban, mi az amit tudja hogy nekem nem tetszik.min kellene változtatnunk. Milyen közös tervei/terveink vannak..egyszóval mindent. Én olyan boldog voltam a következő napokban mint még soha, azt éreztem végre megnyílt nekem. erre vártam és most már minden jó lesz köztünk. Úgy terveztem, mostantól mindent megbeszélünk és nem lesz bennem feszültség.
Csakhogy azóta eltelt 1 hónap és a köztünk lévő kommunikáció újra nulla. (Amit egyébként a szokásosnál is rosszabban viselek, mert már szembesültem vele milyen jó is lehetne) Állandóan csak veszekszem és elégedetlenkedem.
Mit tegyek? El kell fogadnom, hogy ő ilyen típus? És ha esetleg valamit megszeretnék beszélni a párommal itassam le, mert anélkül nem megy??! (Ez vicc volt, de remélem értitek a lényeget)
Én/25 Ő/29
Gátlásos. Azt nem tudhatom, hogy miért. De az alkohol a gátlásokat oldja.
Mondtad már neki, hogy milyen jó volt, hogy tudtatok beszélgetni? Én ezzel kezdeném. Aztán ha nem válik be, akkor én azt próbálnám ki, hogy egy időre átvenném az ő stílusát, és címszavakban beszélgetnék csak vele. Igen. Nem. Jó. Nem jó. És megvárnám hátha ezek után ő kezdeményez inkább beszélgetést.
"átvenném az ő stílusát, és címszavakban beszélgetnék csak vele. Igen. Nem. Jó. Nem jó."
Ezt már próbáltam..ilyenkor az van, hogy kérdezget. valóban kezdeményez néhány mondat erejéig..aztán jön a kérdés, hogy "Mi bajom van?" vagy "Minden ok?" Vagy a kedvencem "Már megint mi van" (Olyan hangsúllyal mintha még ki is kérné magának, hogy én miért hisztizek)
A válaszom erre: semmi.
Ő pedig lezárja a beszélgetést azzal, hogy "akkor jó".
És befejezi a kérdezősködést. Ha én nem szólalnék meg sanszos, hogy aznap nem is beszélnénk.
A rosszabb eset, amikor a "mi van" kérdésre kitör belőlem minden, elmondom 1001szer is a problémámat. Megbeszéljük, ami annyit takar hogy ő helyesel. És vagy megnyugszok és megpróbálom túltenni magam a dolgon, mással foglalkozom vagy egész nap ilyen "fagyos" lenne a légkör.
Ez baj.
Vidd kineziológushoz.
Mondd neki, mennyire fontos, hogy olyan gátlástalan legyen mindig érzelmileg Veled, és hogy szenvedsz mellette, amikor nem olyan. A kineziológia a legjobb módszer ennek oldására, amit ismerek.
"Nem beszél az érzéseiről, gondolatairól szinte csak a szükséges dolgokat közli. Én mindenről beszélek, ő jobb esetben csak egy két szóval reagál az anekdotáimra vagy csak egyszerűen leráz..."
Kérdés, hogy jöttetek akkor össze - hacsak nem volt akkor is részeg...:)
Kérdés, hogy jöttetek akkor össze - hacsak nem volt akkor is részeg...:)
Nem volt részeg! :)
A találkozásunkkor áradozott, beszélt, nyomult, kedveskedett stb. Olyan volt mint most legutóbb a bulizós este. De visszagondolva már az első randin sem beszélt, már akkor "visszaváltozott". Akkor lehet mégiscsak a találkozásunkkor is volt benne némi pia. (az is egy szórakozóhelyen volt) :) Erre még így nem gondoltam. De azt tudom, hogy én fülig beleszerettem és nem is foglalkoztam semmivel, csak hogy vele lehessek. Az elején még nem is zavart, hogy csak én beszélek. Fel se tűnt. De mostanra már egyre jobban kezdek belefáradni és hiányzik a kommunikáció. Már magamon is észreveszem hogy távolodok tőle, és már nem ugyan azt érzem, mint a kapcsolatunk elején.
Hát persze.
Megértelek, ugyanilyen vagyok én is.
Én is ezt szoktam beírni mindenhova.:)))
27 éves voltam, amikor találtam egy gurut, aki megmondta, hogy az emberek 60%-ának könnyebb egy újabb ismeretlen előtt letolni a nadrágját, mint a már meglévő partnerét megkérni, hogy mit csináljon még vagy másképp. Hatalmasat esett az állam! Viszont rengeteg számomra érthetetlen dolgot megmagyarázott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!