Hogyan vághatnék vissza, ha a testvéreim azt mondják, hogy úgy várják a szeptembert, mint a megváltást, mert végre elmegyek itthonról?
18 éves vagyok, a húgom 12, a bátyám 24. Amióta eldöntöttem, hogy továbbtanulok, és kollégista leszek (ha kapok koleszt, ha nem, akkor albérlet), azóta bármi apró vita van, vagy valami nem tetszik nekik, amit mondok, egyszerre azt vágják a fejemhez, hogy alig várják, hogy szeptember legyen, mert akkor hetente maximum 2 napot leszek itthon, és végre nyugalmuk lesz tőlem. A szüleim nem szólnak bele a vitáinkba, sohasem tették. Nekem szörnyen esik, mert én sohasem bántottam őket. A bátyám többféle gyógyszert is szed pszichiátriai betegsége miatt, és én mindig mellette álltam, bármikor elmondhatta nekem minden gondját, én mindig meghallgattam. Fordítva ez sohasem történt meg. A húgom pedig egyszerűen utál. Ma annyit mondtam neki, hogy ebben a nagy melegben szoknyában menjen el a barátnőihez, ne farmernadrágban, és ordított, hogy fogjam már be, és húzzak el itthonról, nem fogok neki hiányozni. Apukám hallotta, de nem szólt semmit. Már minden nap sírok, mert rosszul esik, hogy ennyire nem szeretnek. Nem szoktam veszekedni, persze néha voltak viták korábban is köztünk, de nincsenek is olyan testvérek, akik ne veszekednének. De amiket ők mondanak, ezek már nagyon durvák. Amikor mondtam nekik, hogy rosszul esik, hogy ennyire utálnak, annyit válaszoltak, hogy sajnálják, de tényleg elmehetnék már itthonról, mert kikészítek mindenkit. Hát nem tudom, rám soha egy rossz szavuk nem volt a szüleimnek, jól tanultam, itthon segítettem, nincsenek nagy igényeim, ami a testvéreimről nem mondható el. A bátyám például egyszerűen felmondott a munkahelyén, lassan egy éve él apukámék nyakán. (Soha nem vetettem a szemére ezt én, mert úgy érzem, hogy nincs jogom hozzá.) De ők megállás nélkül bántanak. És menedéket még a szüleimnél sem találok. Mivel vághatnék vissza? Mert megbékélni már úgysem tudunk, de szeretném, ha látnák, hogy azért én sem vagyok egy törékeny kis nádszál (habár az vagyok). Vagy engedjem el a fülem mellett ezt a mondatot, minden nap, amikor hallom?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Hát ne haragudj meg rám, de a húgod talán azért utál, mert beleszólsz a dolgaiba. És őt ez irritálja. Legyen mindegy neked, ha megkukul ebben a melegben farmerban...
Te se örülnél neki, ha ő akarná neked megmondani, mit vegyél fel, szerintem.
Ne szólj bele az életükbe. A bátyádat meg ne hallgasd meg többet, ha ő is így viselkedik veled.
Én próbálnék nem foglalkozni velük a helyedben és ha nem szólsz bele mindenbe, akkor ők se lesznek ilyen undokok szerintem veled.
Ahhoz sincs közöd, hogy a bátyád dolgozik-e, ez az ő és a szüleid dolga. Ha neked szó nélkül fizetni fogják az albérletet, akkor te nemigen szólhatsz a többiek dolga miatt... Még jó, hogy nem hozod fel neki ezt.
Valami oka csak van, hogy kikészülnek tőled... Szerintem a mindenbe beleszólás lehet az ok, de csak azok alapján, amiket írtál, ezt le kell szögezni persze. Innen nehéz ezt megmondani.
Ne szólj bele mindenbe, a saját dolgoddal törődj, érezd jól magad a bőrödben, legyél a barátaiddal minél többet, addig se irritálsz otthon senkit. Mozdulj ki minél többet, ha tudsz.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Kérdeztem, és azt válaszolták az, hogy még mindig itthon vagyok. Ma például főztem, és nem azt, amit a húgom szeret, ezen is volt vita. Ja meg a testvérem megkapja a tv-met, videómat, hifimet, számítógépemet, ha elmegyek. Az igazság az, hogy én már most odaadnám neki, mert nekem nincs rá szükségem, mert nem sokat vagyok itthon. Ha tehetem, megyek el. Elvégzem a házimunkát, és megyek el, de miközben mosogatok, főzök, takarítgatok, aközben is csak a veszekedés van, mert megkérem a húgomat, hogy rakja már el azokat a cuccokat, amiket előszedett, mert ha hazajönnek apuék, kiabálás lesz. Nem rakja el, csak elkezd csapkolódni, hogy engem miért zavar. Akkor nem szólok vissza, apukám hazajön, persze ő veszekszik a húgommal, hogy miért van a cucca a nappaliban mindenhol, és akkor meg a húgom velem veszekszik, hogy miért nem raktam el. Akkor meg lekiabál a tesóm, hogy ő aludni szeretne, és ne kiabáljunk már, ha elmegyek végre, akkor legalább csönd lesz. Ha meg nem szólok hozzájuk, akkor meg az a baj, hogy kaffogok, és nem lehet velem együtt élni, miért nem törődök a bátyámmal, hiszen tudom, hogy beteg. De korábban tényleg nem voltak ilyen gondok, csak amióta kiderült, hogy elmegyek, de azóta minden nap hallom, hogy már lehetne szeptember. Remélem tényleg minden jobb lesz, ha elköltözök, és akkor szeretni fognak, vagy legalábbis úgy csinálnak majd, mintha nem gyűlölnének.
Hallgass zenet, es tegyel rajuk egy jo nagyot! Nemsokara szeptember lesz, csak erre gondolj! Ezt a par honapot mar kibirod.
Azert a szuleiddel is beszeljel, amikor a masik ket tesod nem lesz ott. Szerintem teljesen igazad van a szoknyaval kapcsolatban, amit a tesodnak tanacsoltal. Es a batyadrol is megvan a velemenyed, nem dolgozik, ez bizony nagyon nem jo! Fiatal, egyeduallo ffi nem igaz, hogy ne talalna maganak melot. Tehat en megertelek.
Viszont, nem tudom, hogy te milyen lehetsz igazabol, hiszen a tobbiekek nem hallgattuk meg csak tegedet.
Azt tanacsolom neked, hogy a te eletedet probald jol elni, tanulj, tanulj, tanulj, es tegyel mindenki masra! Rendezze mindenki a sajat eletet ugy, ahogy tudja.
Te csak jot akarsz, ha nem jo ez nekik, akkor oldjak meg a gondjukat. Eld az eletedet, az a legfontosabb, nem pedig mas elete!
szerintem pedig igenis reagálj rájuk!! ez nagyon fontos! és még véletlenül se légy finomkodó, kulturált. nyugodtan mondhatod a kis "ártatlan" hugodnak, hogy ő a legundorítóbb kis liba, akit valaha láttál, és hogy sürgősen fejezze be ezt a szemétkedést, valamint biztosítsd arról, hogy ő sem fog hiányozni neked egy percig sem. nagyon is hatásos lehet, ha az ő fegyverüket fordítod ellenük.
és ne lássák rajtad, hogy ez bánt téged!!!
ezenkívül a szüleidnek is szóvá teheted nyugodtan, nagy vagy már, és ráadásul okos, jó tanuló, biztos komolyabban vennék a szülők is a helyzetet, ha rájuk szólsz, hogy ezt ne hagyják, mert torzítja a húgod jellemét, ha ilyen komoly hisztiket megengedhet magának.
a bátyád? 24 évesen így viselkedni? reménytelen eset! rajta már csak a csoda segíthet. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!