A testvérem kisajátítja a számítógépemet, nagyon unalmas már, mit tegyek?

A tesóm május 30-án töltötte be a 18. életévét, és most úgy gondolja, ő a nagymenő, csinálhat amit akar és megváltozott a világ. Eddig is minden nap jött játszani a gépemen, mondván, hogy az övé lassú és akadozik rajta a Fifa, viszont mostanában igen megnőtt az önbizalma, és napi 4-5 (vagy több) órákat itt tölt a szobámban. Ma például kikiabált a konyhába, hogy hozzam be a fényképezőgépet meg a kábelt. Behoztam, és nyúltam az egérért, hogy "várj már egy picit hadd nézzek meg valamit.." (Tényleg nagyon fontos volt) Erre ő rám förmedt, hogy nem mert most ő felrak valami hirdetést. Nagyon rosszul esett. Máskor is jön a nyakamra, benyit a szobámba kopogás nélkül ami igen, zavar. Egyszer egy nagy tányér süteményt tett le az asztalomra, hogy "na akkor jöhetek?" És mondtam, hogy nem, megkérdezte miért, én meg mondtam hogy mert én gépezek. És erre persze megsértődik, (fél óra múlva visszajött a tányérért) meg még van amikor itt marad a szobámban és elmond minden taknyos büdös kölyöknek. Hozzátenném, amikor nekem még nem volt számítógépem akkor ő soha nem engedte meg, hogy én játsszak az övén. Amikor meg csak úgy általában nem egyezünk (vagy gépen vagy valami máson) akkor ő megfogja a bőröm és megtekeri, vagy csak belém csíp, én meg eddig a hangommal próbálkoztam... Amiért persze kaptam is, hogy mit kiabálok mindig, mert hogy a tesóm (nem akarok neveket írni) nem is csinál semmit, stb. Mostanában meg inkább ráhagyom, mert csak a baj van belőle, hiába nagyon rossz ez nekem így. Ha meg szólok anyunak, hogy legyen szíves szóljon a tesómnak, hogy álljon végre fel, akkor meg miután anyu kijön a szobából és én bemegyek, akkor csak az van, hogy mit panaszkodok mindig. Apukámmal megbeszéltük, hogy kis idő múlva vesz nekem egy laptopot, amitől már guriga van mindenkinek, ezt az asztalit pedig megkapja a tesóm. De én úgy gondolom, hogy ez az álmom majd csak akkor teljesül, ha én megveszem magamnak saját pénzemből. Hozzátenném még azt is, hogy mindig elront valamit a gépemen, például valamelyik nap az összes jelszó eltűnt a gépről, de sikerült őket visszaszereznem. Igaz, hogy informatikából leérettségizett, fingja nincs a számítógép kezeléséről, de pampog. Tavaly nyáron amikor hazajöttem egy rokonomtól, a gép nem működött, mert megint b*szogatta, és még neki állt feljebb, amikor megkérdeztem, hogy mit csinált már megint vele. Nagyon érzékeny vagyok az ilyenekre lelkileg (és testileg is). Napokig tudnék mesélni a húzásairól, amit én nem tudok kivédeni, de változtatni akarok rajta. Nem tudom, hogyan kezeljem az olyan eseteket, mint például ez: Muffint sütöttünk, és mivel a tesóm allergiás (elég lenne egy morzsa az ostyából, hogy meghaljon), ezért külön csokival készítettünk neki, 2 tepsivel sütöttünk, olyat meg amit ő nem ehet, egy tepsivel. Amikor elvettem egy muffint az övéből, nekem állt, hogy melyik muffint eszem, ha még egyet elmerek venni belőle akkor ez meg az lesz, stb. Este meg megszámolta, hány darab van, mintha valami kincs lenne. Szeretem őt, de sokszor túllép a határon, amit én egyáltalán nem bírok. Mit tegyek?

Köszönöm előre is, bocsánat ha hosszúra sikeredett...