Helyrejöhet még a házasságom?

a férjed akart félrek.urni,ő a szemét,ne riobancozd már le azt a nőt,lehet ha férjed szépen elszédítette,rá haragudj inkább.

ha nem akarod elveszíteni akkor:

1: soha többet ne hozd fel a nőt

2: ne nyomozz,ne faggasd,ne nyomulj

3: próbáld azt megérteni-kitalálni mi vezetett odáig h megcsalt és el akart hagyni

4: közösen menjetek el egy párterápiára

Sajnálom, de én is úgy érzem, hogy nem jöhet helyre ez a házasság. Mégpedig azért, mert a férjed részéről elmúlt az érzés irányodba. Teljesen mindegy, hogy az a nő mivel foglalkozik, az mindegy, hogy most derült csak ki, a te férjed szerelmes volt valaki másba, mégpedig azért, mert sajnos irántad nem érez már semmit. És ez megtörtént most, és meg fog történni legközelebb is. Ha logikusan végiggondolod te is rájössz majd, hogy sajnos ez így lesz.

Szerintem most a gyerekek miatt döntött úgy, hogy veled marad, ha nem lennének gyerekek, akkor szerintem nem lennétek együtt :-(

Ha az én férjem bevallaná, hogy egy másik nőbe lett szerelmes, akkor nem gondolkodnék azon, hogy vele akarok-e lenni, hiszen ezzel bebizonyította, hogy nem szeret.

Ha "csak" megcsal, azt még szerintem úgy ahogyan , de talán meg tudnám neki bocsájtani!

Én nagyon sajnálom, hogy így alakult!Ne legyen igazam, találjatok ismét egymásra! De az ahhoz vezető út neked nagyon nehéz lesz. Tegyél meg mindent amit csak tudsz, ne nyomozgass a férjed után, és bízz meg benne, hogy boldog jövőtök legyen együtt! A tüskével együtt élni a szívedben szerintem lehetetlen! Minden jót kívánok Nektek!

Én voltam ilyen helyzetben, félelmetesen ismerős volt. Mondjuk én kezdettő fogva az okot kerestem, és nem hibáztattam a férjem, megértettem... az érzelem az jön... én másért haragudtam rá, de ez most más kérdés.

A lényeg, hogy eltelt azóta több mint egy év, és a házasságunk nem jött helyre. Csak annyi változott, hogy mostanra már én is beláttam, hogy nagyon messzire távolodtunk egymástól. Amikor megcsalt, úgy éreztem, nagyon szeretem, és bármit megtennék, hogy a kapcsolatunk helyrerázódjon, de ő annyira rideg volt, hogy kiölt belőlem szépen lassan minden érzést.

Válni nem akar, neki kényelmes ez a helyzet, ragaszkodik a családjához - nyilván ezért is választotta akkor a családot az újdonság varázsa helyett, de ez önáltatás és a másik áltatása is, hiszen szeretni már nem tud, és most már én sem őt.

Ez van. Előbb-utóbb válunk. Most amolyan "társbérletben" élünk, ágytól-asztaltól már elváltunk, ki-ki éli a maga életét. Én is nyitottam más férfiak felé, és azóta az önbizalmam is helyreállt, amit a házasságom tönkrevágott. A gyerek megsínylette az elmúlt egy évet, sokat veszekedtünk. Ma már nem is veszekszünk. Ez se jobb, mert csak azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem érdekeljük egymást.

Amúgy a # 11-essel értek egyet. Itt a párterápia segíthet, ha segít egyáltalán (nem biztos, lehet, hogy csak rosszabb lesz). De legalább egyértelműen kiderülne, hogy van-e még bármi közötök egymáshoz, vagy inkább érdemes külön folytatni és szépen elválni.