Elköltözni, feladni mindent a másikért?

*Egyébként annak is van valami varázsa, hogy hétvégén, vagy szabadságra 1-2 hétre "haza utazni" és a régi környezetben, régi barátokkal tölteni néhány napot, estét. Először egyikőtök szüleinél, legközelebb másikótok szüleinél.

Tapasztalatból írom, hogy a varázs addig tart, amíg bele nem kerülsz a mókuskerékbe. Hétközben dolgozol, este érsz haza, az az 1-2 óra semmire nem elég, amúgy meg hulla fáradt vagy, hétvégén meg elutazol? Mikor takarítasz, főzöl, mosol, mikor vásárolsz be, mikor töltesz időt a pároddal (hétközben nincs idő nagyobb sétákra, romantikára, kirándulásra - kettesben!!!, nem szülőkkel és nem anyóssal, akármilyen rendesek is!!), mikor van időd magadra (szőrtelenítés, pihenés, olvasás...)?

És az egy dolog, hogy te akarsz a régi barátokkal hétvégén találkozni, de ha ők akkor élnek lelki életet a párjukkal, netán ők is elutaznak, nem fog összejönni. Találnak új barátokat, és nem fognak hozzád alkalmazkodni.

Egyetemistaként az ember ezeket nem látja, mert rengeteg ideje van, és a barátainak is, és minden másképp műkodik. Valóba jó utazgatni, és nem a koleszbe rohadni hétvégén.

Amikor az embernek saját háztartása van, és mellette legalább 8 órát robotol, ez az élet már inkább nyűg, mint öröm.