Elköltözni, feladni mindent a másikért?

Szerintem mindenki máshogy éli meg ezt az elválást a szülővárostól.

Mi mindketten több száz km-re kerültünk el otthonról, hogy összeköltözzünk, és legyen munkánk is.

Engem nem viselt meg a dolog, mert sosem voltam az a típus, akinek minden nap látnia kell a szüleit, barátait.

A párom ellenben sokszor bánkódik az "otthon" miatt, hogy ritkán látja az otthoniakat, hogy elmaradtak a régi barátok. Ilyenkor azt mondom neki, hogy a saját családunkra, saját otthonunkra kell koncentrálni, mert amit otthagyott, az a gyerekkori fészek, amit el kell hagyni, ez a természetes. Vannak, akik soha nem képesek elmenni otthonról, mert számukra az a környezet az etalon, és nem igazán képesek arra, hogy ezt az etalont saját maguk is megteremtsék. Magányosnak érzik magukat a saját családi fészkükben, mert az nem olyan(hogy is lehetne olyan?), mint a szülői ház volt.

Ők biztosan áldozatként élik meg az elköltözést, és így sosem lesznek igazán boldogok. Ez nem egészséges.

A párom is hasonló, és ez engem nagyon bánt néha, hiszen annyit dolgozunk mindketten azért, hogy kialakítsuk a saját fészkünket, miközben tudom, hogy ő hazamenne, ha lenne rá alkalom. Ilyenkor nincs már annyira kedve az embernek időt és munkát fektetni a közös otthonba, hiszen tudom, hogy elvágyódik és nem jelent neki sokat.

Egyetlen tanács: ott éljetek, ahol a barátaitok vannak. Ha már nem vagy egyetemista, nagyon nehéz új barátságokat kötni, mert csak a melóhely van, oda meg nem barátkozni jár az ember (bár vannak normálisabb kollektívák is, de általában mindenki tapos mindenkit, hogy előbbre jusson), utána meg mész haza, és ha nincsenek barátok, csak a párodat bámulhatod. Ez egy ideig jó, de utána beszűkültök és nem tudtok mit kezdeni egymással.

Az egyik barátom a lánnyal költözött egy másik városba egyetem után, önként, mondván, hogy neki mindegy, a lánynak meg így jobb, a vége az eljegyzés felbontása és szétköltözés lett. Nem a "kiragadás" volt a probléma, hanem az, hogy a fiú elmagányosodott, mert távolt volt az ismerőseitől, barátaitól.

Én is azt mondom, ahol munkát kaptok.

Egyébként annak is van valami varázsa, hogy hétvégén, vagy szabadságra 1-2 hétre "haza utazni" és a régi környezetben, régi barátokkal tölteni néhány napot, estét. Először egyikőtök szüleinél, legközelebb másikótok szüleinél. És még az anyós sem szól bele minden nap a dolgaitokba!