A férjem lassan 1 éve munkanélküli, de nem hajlandó "bármilyen alja" munkát elfogadni. Meddig legyek türelmes?

Nem ( csak ) magatok miatt, hanem miatta is muszáj a sarkadra állnod.

Ő nyilván presztízsvesztésként éli meg hogy nem tud legalább a korábbi szintnek megfelelő munkát találni, a további kudarcok pedig még inkább csak mélyítik ezt.

Nem is annyira arra helyezném a hangsúlyt a vele való beszélgetéskor hogy az anyagiak miatt kellene már lépnie ( persze ez is nagyon fontos), hanem biztosítanám arról, hogy ugyanolyan értékes ember marad ha a korábbi munkájához képest alacsonyabb bérért / pozícióban dolgozna. Ráadásul aki több tapasztalatot szerez, annak sokkal több lehetősége lesz a későbbiekben az előrejutásban.

Szóval próbáld bátorítani, érvelj azzal hogy ettől ő nem lesz kevesebb( itt írta valaki a pizzafutáros esetet, ami rendkívül jó példa), ha ez sem segít, csak akkor válassz drasztikusabb megoldást.

Azért 1 év után már illene lejjebb adnia az elvárásaiból :)

Az, hogy muszájból elvállal valami kevésbé jó állást, még nem jelenti azt, hogy onnan kell majd nyugdíjba mennie! Közben nyugodtan keresgélhet tovább, de legalább annyi pénzt keressen, ami az ő ellátását fedezné.

Amúgy a kislányotok már bölcsis?

Érdekesek ezek a pasik... Alja munka meg presztízy, az bezzeg ráfér a képére, hogy a feleség dolgozzon és el legyen szakítva a kislánytól, akinek még igencsak szüksége lett volna rá.

Az én szememben már rég nem volna férfi.

Már így is sokkal türelmesebb voltál szerintem, mint szabadott volna.