Hogy mondanátok el a férjeteknek, hogy ne bátsátok meg vele mert elég érzékeny lelkü az együttlét témában?

Fú én sosem mondtam a páromnak ilyesmit. Ő jön magától, de ha nem akarja minden percét velem tölteni délután mert rossz kedve van, vagy egyedül akar lenni, azt is megértem.

Szerintem magyarázd meg neki, hogy neked is szükséged van némi egyedüllétre mint minden normális embernek. Normális pasi ezt megérti.

Nekemúgy tűnik ebből a kevéske infóból, hogy ti egy szülő-gyerek kapcsolatban vagytok. Ha ezt elfogadod, akkor nincs más, el kell viselned, hogy párod (gyermeked) minden percedre igényt tart.

Ha nem fogadod el, akkor nehezebb helyzetben vagy, mert meg kell mondanod a "gyerekednek", hogy bizony, neked is vannak dolgaid és nem tudsz csak ő rá figyelni. Erre meg fog rendesen sértődni, mint ahogyan egy gyerek szokott ilyenkor.

Megoldás: ne akarj a párod anyukája lenni. Vedd rá a párodat, hogy foglalkozzon a pár függőségével, akár külső segítséggel, mert ez a kapcsolat bizony csak akkor fog működni tovább ebben a szereposztásban, ha te is elfogadod. A kérdésedből viszont azt látom, már nem akarod elfogadni. Érted?

Én nem mondtam meg neki sehogy, egyszerűen közöltem vele, hogy most ezt és ezt kell csinálnom, vagy ezt és ezt szeretném csinálni, majd utána. Egy párszor nem esett jól neki, de megkérdeztem, hogy mit akar, hogy duzzogva ott feküdjek mellette, vagy később örömmel menjek oda? Azóta nem sértődik meg ilyeneken.

Mondjuk ehhez kell egy olyan viszony is, mi sosem kertelünk, megmondjuk mi van és kész. Úgy vagyunk vele, mindegy milyen cukormázasan tálaljuk, ugyanaz a lényeg...