Parom kislanya (11 eves), azota nem all szoba az apjaval, miota megtudta, elvalnak az anyjaval. Ez mar jo reg volt, több, mint egy eve. Mit lehet tenni? Bövebben lent.

Nem kell idezöjelbe tenni a paromat, mert tenyleg az.

Egyebkent pedig nem hobbibol lett vege a hazassagnak, jo oka volt ra. A feleseg azota meg teljesebb eletet el, reszmunkaidöben dolgozik, mert a gyerektartas mindent fedez, Malagara mennek nyaralni, ugy, hogy a baratokat is befizette, husveti szünetben hajokörutra mentek eszakra. A gyerek rendszeresen egyedül van estenkent, mert nöestet tartanak a baratnöivel. Csaladi elet azelött sem volt, mert sosem volt a nö otthon delutanonkent, csak este kesön, megcsak nem is fözött. Szoval ennyit a szakitasrol es fantasztikus csaladi eletröl, amit felrugott a parom.

Köszönöm. Igen, nem volt szoros a kapocs, kicsi korától kezdve anyás volt, az apja mindig is sokat dolgozott, volt, h hétköznap este nyolc után ért haza. Ezt a családért tette, a felesége is küldte mindig, hogy hozza a pénzt, ő majd törődik a yerekkel, volt is mindenük, de menet közben minden elsikkadt, ami fontos egy családbsn. Az anyagi jólét megmaradt, de most megy a gyerek körüli hercehurca. Én meg csak szeretném, ha a gyerek és apja közti kapcsolt rendeződne, mert a válás, bár nehezen feldolgozható esemény, de nem szabadna az egyik szülő totális elvesztésével járnia, itt a szülőknek kellene a dacot, haragot félretenni. Hizem, hogy a kislánynak lojalitásproblémái vannak, kiáll az anyja mellett, mert ő a "sértett", csak ebbe sztem a gyereknek nem szabadna belekeverednie ilyen szinten. Az anyja tudná feloldani a lojalitásgond alól, azzal, ha megbékélne a helyzettel és a férjével. Én csak másodlagos szereplő vagyok, okká lettem téve, holott csak következnény vagyok.

Mindenesetre kivárunk, az apja tárt karokkal fogadná, akár évek múlva is, csak hiányzik neki. Dehát ez van.