Mit éreznél/gondolnál/mondanál, ha a párod azzal jönne, hogy ismerőse azt mondta hogy láttak egy másikkal enyelegni?

Én a helyedben arra a részre koncentrálnék, hogy a párod jobban bízik az "ismerősében" (hiszen elhiszi neki, amit mond), mint benned. Ez egy kapcsolatban szerintem elég gáz.

Én nem magyarázkodnék, hanem felajánlanám, hogy ha nem bízik bennem, akkor kívül tágasabb.

Ha ártatlan lennék, akkor visszakérdeznék, hogy kiaz a jó akarom, aki be akar mocskolni? Aztán csak vigyorognék rajta, elmondanám hol voltam, kivel és mit csináltam, aztán hozzátenném, hogy annak hisz akinek akar, én tudom hogy ártatlan vagyok és kész.

Ha nem lennék ártatlan, akkor óvatosabb lennék, hogy ne lássanak meg még véletlenül sem, ha már voltam olyan béna és lebuktam, akkor lehet beismerném, de ha nem és hirtelen kérdést szegezne nekem a párom, akkor biztos hebegnék habognék össze-vissza. Nem tudok valami jól hazudni, pláne nem rögtönözni.

Egyébként, ha a páromról terjesztenének ilysmiket természetesen rákérdeznék és ha tagad, megkérném, hogy mondja a szemembe, hogy nem vág át, nem történt semmi. Ha rezzenéstelen arccal megteszi, akkor neki hiszek és nem a pletykáknak, de nyitott szemmel járnék és amint lebukik gondolkodás nélkül vágnám ki, mert nem elég, hogy megcsalt még a képembe is hazudott... Azt hiszem ennyi!

Én ettől kiakadok. Az egész életem erről szól, hogy mindenki tudja, hogy én mit csinálok, mikor veszek le pénzt, mikor eszek egy sajtburgert a mcdonaldsban, mikor megyek kirándulni, ki visz el a suliba stb.

Mindezt apukám hallja vissza, és ő számonkér, megsértődik stb.

Szóval amikor a párom ilyet hall, attól is nagyon kiborulok, persze megmagyarázom, hogy nem voltam senkivel, és elküldöm az illetőt a halál f.szára, hogy nem bír magával foglalkozni.

Szerencsére a párom bízik bennem, plusz ő teljesen más stílusban kérdezi, mint apám.