Anyu kiakaszt, mit csináljak?

A lényeg az, hogy állandóan azzal jön, hogy tanuljak. De persze nem így konkrétan, hanem mondjuk megkérdezi, tanulás mellett fent vagyok-e facebookon, és mikor közlöm vele, hogy igen, akkor mondja, hogy azért reméli, rendesen tanulok is mellette. Három hét van már csak a suliból, miért kell ilyennek lennie? Miért nem pihenhetek egy kicsit?? És már nagyon elegem van ebből, és többször meg is mondtam neki, hogy nem szeretem ezt hallani állandóan, de nem érti meg... Totál olyan érzésem van, mintha rossz tanuló lennék, csak úgy hozzáteszem, valószínűleg kitűnő leszek év végén... Vagy csak az zavarja, hogy nem látja, hogy tanulok? Kollégista vagyok, ott nem nagyon tud korlátozni, talán ez is közrejátszik. Vagy nem tudom. Tény, hogy tanulhatnék többet is, de a lényeg, hogy tudom az anyagot, amikor kell, nem?? Ő azt mondja, hogy a biosztól fél, mert nekünk abból vizsga lesz év végén, és az határozza meg az év végi jegyet. Mellesleg, kiadott feladatokból lesz, szóval fel tudok rá készülni, és három próbálkozási lehetőség is van, szóval annyi alatt csak sikerül ötösre. Ha meg nem, akkor nem, nem akarok semmit se kezdeni a biosszal, sehova nem fog nekem számítani, és meg is kérdeztem anyutól, mi van akkor, ha idén nem leszek kitűnő? Erre persze nem mondott semmit... Igazából belefáradtam, 10.-es vagyok, és eddig minden év végén, meg félévkor kitűnő voltam, de sosem voltam tőle boldog. Most csak végre boldog akarok lenni, és nem a tanulással foglalkozni, olyan nagy bűn ez? Mit csináljak? Úgyis tudom magamról, hogy ha véletlenül le is rontanék valamiből (ami ugye három hét alatt már szinte lehetetlen) észbekapnék és nekifeküdnék a tantárgynak. Félévkor is ez volt, kaptam egy hármast föciből, mégis ötös lettem félévkor, és utána sem hagytam abba a tanulást, hogy most már ötöst kaptam, nem kell tanulnom, második félévben egy négyesem meg három ötösöm van. Pedig a föci se fog számítani sehova. És utálom is. Valaki segítsen légyszi, mondjatok érveket, amikkel meggyőzhetném anyut, vagy bármit, mert már nem bírom!!! Köszi előre is, és bocsi a kisregényért. :)