Hány évesen jöttél össze a férjeddel/feleségeddel kivel az életedet tervezed leélni? Voltak előtte csalódásaid?

25 voltam, Ő 32 és én a mai napig nem hiszem el, hogy végülis megtaláltam az igazit.

Előszőr 18 éves koromban lett barátom, ez másfél évig tartott és az lett a vége, hogy megcsalt. Utána belezúgtam egy pasiba, akivel 2 hónapig sem voltunk együtt, de évikig hevertem ki úgy, hogy közben összejött a barátnőmmel és utána még a húgommal is együtt élt évekig. Aztán, amikor ezen túl voltam jött egy újabb pasi, akivel szintén nem tartott 2-3 hónapnál tovább, de szintén jól belezúgtam, de utána még hónapokig alázott, ahol ért... ma már tudom, hogy ez az utolsó (is) csak annak volt köszönhető, hogy már kétségbeesve kerestem és akartam a szerelmet, hisz minden barátnőmnek volt valakije, vagy ha nem, akkor könnyen talált másikat, míg én rám soha senki sem nézett.

Aminek szintén ez a kétségbeesés volt az oka. Ma már tudom, hogy úgy nem lehet pasit fogni és boldogságot találni, hogy a ember mindenáron keresi.

25 éves koromra elértem azt, hogy szent meggyőződésem volt, hogy akkor én már vénlányként fogok meghalni. A családban van egy nagynéném, aki szintén vénlány és anyám is nyomta belém, hogy olyan vagyok mint ő... szal nem volt nehéz elhinnem, úgyhogy szépen be is rendezkedtem arra, hogy én szingli leszek és tényleg komolyan el is hittem, hogy ez jó lesz és már fel is vázoltam a túlélési stratégiákat és elkezdtem élni a szingli életemet, amikor BAMM... jött az, akit ma már a férjemnek hívhatok. Ennek 10 éve.

De azt azért hozzátenném, hogy az elején volt benne küzdelem, mert bizalom már nem volt, magamba vetett hit, hogy én kellhetek valakinek szintén nem, úgyhogy kellett küzködnie szegénykémnek rendesen, hogy elhiggyem ő tényleg engem akar és nem mást.

Biztos jön neked is, csak éld az életed és ne erre koncentrálj.

16 évesen. Ő is annyi volt. Előtte volt egy 1 éves kapcsolatom, amit miatta adtam fel.

Már 11 éve együtt vagyunk, 2,5 éves a kislányunk

Kb 24 éves koromig mindig valamin sikerült elhasalnom. A legutolsó kapcsolatom volt a legnagyobb pofáraesés. Némi sebnyalogatás után leültem és végiggondoltam, hogy jobb lesz nekem a nagy önsajnáltatásban? Ha jönni akar valaki, majd jön, előrébb nem leszek a kesergéssel.

Úgyhogy elkezdtem a sulira és a munkára koncentrálni. Úgy voltam vele, hogy ha sokat dolgozom és sok pénzt keresek, rosszul biztos nem járok vele, illetve az időmet/gondolataimat is lefoglalta. Szépen be is indult a szekér, majd amint ez rendbetette a lelkivilágomat (összesen 3-4 hónapról beszélünk), meg is ismertem a férjemet.

Ha továbbra is azon görcsöltem volna, hogy mindenképp kell valaki, szinte biztosan folytatom a korábbi sormintát, ahol sanszos, hogy emiatt buktak meg a kapcsolataim.

21 évesen,előtte évekig a barátnőmmel járt ez a srác,

nekem nagyon bejött,de soha sem adtam a tudtára,csak magamban rajongtam érte.

18 éves koromtól volt egy 3 éves kapcsolatom,de sok szerelem nem volt benne,inkább félelem a magánytol,de az nagyon!

De utánna egy áprilisi éjszakán a tudtára adtam a srácnak,hogy már bizony ő tetszik nekem!Jól tettem!Ő is ezt érezte irántam!Akkor beteljesedett a szerelmünk!

Azóta is együtt!Nekem ő az igazi:)

Egyébként amikor az exel voltam,akkor azt hittem,hogy nekem már nem jár ki a boldogság!De mégis....

15 évesen jöttem össze a sráccal aki 10 évvel volt idősebb nálam. Naaagy lángoló szerelem volt. 16 évesen eljegyzett, de 20. születésnapomon szétmentünk. Anyósprobléma és anyuka persze szent és sérthetetlen én csak kis taknyos vagyok.

28 évesen jöttem össze a férjemmel. Addig nem jártam senkivel. Nem bíztam meg senkiben. A férjem is 6 évig udvarolt, mire igent mondtam neki. :)

Van egy majd 3 éves kislányunk. Nem azt mondom, hogy lila köd stb, az a férjemnél volt, nálam nem. Inkább amolyan ragaszkodás, lassú tűz. Néha nagyon utálom, de kitartunk egymás mellett, mert csak egymásra számíthatunk. :)