Mit tehetek ilyen esetben? Hogyan magyarázzam el neki?

Egy kicsit hosszú lesz,de számomra fontos kérdésben kérek segítséget. Nem voltam még hasonló helyzetben,ezért nem tudom mit tehetnék, hogy ne sértődjön meg senki.

Arról van szó, hogy körülbelül havonta járunk a barátom családjához, viszonylag messze laknak tőlünk. A barátom nővére is velük él a kisfiával együtt. Amikor ott vagyunk, a párom csak a kisfiúval foglalkozik. Ez nem túlzás, ez tényleg így van. Órákra elvonulnak játszani, se kép, se hang. Egyik alkalommal szóvá tettem ezt neki. Azzal a kérdéssel válaszolt, hogy féltékeny vagyok egy kisgyerekre? Holott nem erről van szó, csupán ritkán látja a családtagjait és velük is foglalkozhatna ilyenkor. Nem értettem ezt a reakciót a részéről, egyáltalán nem vagyok féltékeny típus, nem követeltem tőle figyelmet,tisztában vagyok vele, hogy azért utazunk el hozzájuk, hogy a családjával legyünk. Csak kissé kényelmetlen, hogy én ülök le az anyukájával beszélgetni, a saját fia pedig nem, holott biztosan lenne miről beszélgetniük nekik is.

Amikor ezt az egyik családtagja tette szóvá(bennem van a tüske, hogy bezzeg tőle nem kérdezte meg, hogy féltékeny-e, hanem mérlegelte amit mondott,komolyan vette) akkor érdekes módon meghallgatta és magába szállt, de a probléma továbbra is fennáll. A kis srácnak persze tetszik a helyzet, hogy van egy felnőtt akivel, amikor ott van állandóan lehet játszani, birkózni, ugráltatni stb. A párom anyukájával ketten is mondtuk neki, hogy nem lehet állandóan szórakoztatni egy gyereket, főleg, hogy amúgy is probléma, hogy az anyja eléggé elkényezteti, sokat hisztizik stb. nem tesz jót ennek a helyzetnek, ha van még egy felnőtt akit állandóan ugráltathat.

Hogyan lehetne megértetni a párommal, hogy habár nagyon jó, hogy így törődik a kisfiúval, bizonyos tekintetben nem igazán tesz jót vele, az pedig külön gond, hogy a ritkán látott családtagokat is teljesen hanyagolja? Nem szokott problémát jelenteni kényes kérdések tálalása, de amikor ezt felhoztam, elég ingerülten reagált.