A párom a fejébe vette, hogy nem bízok benne, pedig ez nem így van. Mit tegyek, hogy magyarázzam el neki?
A helyzet az, hogy féltékeny vagyok.
Okom nem nagyon van rá, viszont én enyhén szólva sem tartom magam szépnek, sőt, szerintem kimondottan csúnya vagyok. Nehéz elhinni, hogy valakinek pont én kellek, mikor annyi szép és csinos nő szaladgál a világban, akiknek ráadásul tetszik is a párom.
Jeleneteket nem szoktam rendezni, viszont ha már nagyon-nagyon böki a csőrömet a dolog, viccesen-bohókásan megemlítem neki, hogy még véletlenül se bántsam meg - de elmondani meg muszáj, mert ha magamban tartom, csak rosszabb lesz.
Nehezíti a dolgot, hogy nekem (akármennyire csúnyának látom magam) néha azért jól esne valami kis szóbeli figyelmesség, pl. egy "Szép vagy!", vagy csak egy "Hűha!", de ő soha nem mond nekem semmi ilyesmit. Jelentősen javítana a helyzeten, ha tudnám, hogy tetszek neki, és az a rengeteg készülődés a találkák előtt nem hiábavaló - de mégsem mondhatom neki, hogy "figyelj már, mondd már, hogy tetszem neked!"... Magától pedig nemigen fog megdicsérni, mert nem az a típus.
Hogy értessem meg vele ezt az egészet?
A párod lehet, hogy bízik benned, de te sem benne, sem magadban nem.
A párod nem vett a fejébe semmit, viszont te igen.
Vannak nők, akik olyan szépek kívülről, mint egy istennő. De amint megszólalnak, szétfoszlik a varázs, mert belül nincs semmi. Üresek. És vannak olyan nők is, akik nincsenek különösebben megáldva szépséggel, kiváló alakkal, még az is lehet, hogy csúnyácskák, de amint megszólalnak, vonzzák az embereket. Mert van belül valami - nevezd ezt akár egyéniségnek, szexepilnek, varázserőnek vagy akárminek is -, ami kisugárzik és feledteti az amúgy is mulandó felszíni szépséget.
Jelentősen az javítana a helyzeten, ha egyrészt önmagadat megtalálnád és csiszolnád (nem tudom hány éves vagy, de a viselkedésed elég infnatilis) másrészt nem várnál el eleve semmit a pasiktól, harmadrészt olyan pasit keresnél magadnak, aki a vágyálmaidra passzol és nem akárnál elfogadás helyett a párodból egy egészen más embert farigcsálni. Az hosszútávon sosem jön be.
Nálunk ugyanez a helyzet. 4 hónapja vagyunk együtt, de nem akarom elhinni, hogy egy ilyen férfinak, mint ő, egy olyan nő kell, mint én. Mondjuk ő naponta dicsér engem, elmondja, hogy mennyire gyönyörű vagyok, és mennyire szeret. Volt nálunk is pár féltékenységi jelenet, de aztán rájöttem, (és később ő is mondta), hogy ezzel csak ellököm magamtól.
Most úgy adódott, hogy elment külföldre dolgozni, talán 2 hetente látom. Kénytelen vagyok megbízni benne, különben nem bírnék a munkámra koncentrálni, mert máshol járna az agyam.
Mondd el neki, hogy Te nem tartod magad szépnek, és nagyon félsz, mert nem érted, hogy miért pont te kellesz, amikor ezer másik nő rohangál az utcán, és (szerinted) jobbak, mint te. Én is elmondtam páromnak ugyanezt, ő kinevetett, hogy hogy lehetek ilyen "butus", mert neki csak én kellek.
Beszélj vele mindenképp erről, azt se felejtsd el mondani neki, hogy nem akarsz szemrehányást tenni, de találkozók előtt rengeteget készülődsz és soha egy dicsérő szót nem kaptál és ez neked nagyon rosszul esik.
Kedves Harmadik!
Honnan tudod, milyen a viselkedésem? :)
Honnan veszed, hogy bármit is elvárok a pasiktól? Pláne többes számban :)
Ahogy írtam is, jól esne. Ez nem jelenti azt, hogy kötelező. Mint ahogy például(!) a Te párodnak sem kötelező téged felköszöntenie a születésnapodon, de azért jól esik, ha megteszi, és rosszul, ha nem. Ergo nincs elvárva semmi.
Miből gondolod, hogy át akarom formálni a páromat?
Fikarcnyit sem akarok más embert faragni belőle, csak, mint fentebb is írtam, jól esne néha ez-az.
Úgy gondolom, hogy a korom lényegtelen, ezért sem írtam le. Szvsz rátaláltam én már magamra egy jó ideje, és legjobb tudásom szerint igyekszem is csiszolgatni, ahogy tudom, de ezzel a problémával úgy érzem, egyedül nem tudok megbirkózni. Hiába hajtogatom magamnak, hogy szép vagyok, mikor egyrészt van szemem, és látom, hogy nem, másrészt meg a párom előző barátnőjeit is tudom, hogy néztek ki, az ízlését is kiismertem már a "barátkozós" korszakunkból - és én merő ellentétük vagyok, ezért sem értem, hogy hogy tetszhetek neki pont én...
Nem mondhatom neki - ahogy a kérdés kifejtésében is írtam - ogy ugyan dicsérjen már meg, mert egy az, hogy az milyen már, kettő meg, hogy ha nem őszinte, akkor ugyanmindegy...
Erről eszembe jutott egy vicc:
Székely felesége panaszkodik az urának:Sose mondod, hogy szeretsz-e még.
Válasz:Egyszer mondtam.Ha változás lesz szólok. :))))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!